Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Szíjártó M. István: Adalék Somogy megye 18. századi betelepülésének kérdéséhez

hogy a konkrét települések, melyekből az itt született katonák származtak (Esztergom illetve Alberti, mely feltehetően a későbbi Albertfalvával azonos a mai Budapest területén) a földrajzi értelemben vett Dunántúl területén találhatók, s a merev ragaszkodás a korabeli tájszemlélethez csak feleslegesen bonyolítaná a huszadik század végi olvasatot. A földrajzi tájegységeknek és a kerületek nevének egyazon táblázatban történő feltüntetését csak az teszi lehetővé, hogy a keleti Felföldről, vagyis a Tiszán inneni kerülethez tartozó Felső-Magyarország megyéiből nem érkezett egyetlen katona sem, a két rendszer tájegységei különben természetesen egymásnak nem lennének egyértelműen megfeleltethetők. 8 Az alkalmazott kerekítések miatt a feltüntetett megoszlások összege csak 25% lenne, de az helyesen (szintén kerekítve) 26%. Az alkalmazott kerekítésre szükség van, mivel a sokaság csak 91 elemet számlál, és a százalék törtrészéről értelmetlen lenne beszélni. 9 Wellmann Imre: i. m. 41-43. 10 Közelebbi támpont nélkül a következő felosztást alkalmaztam: a volt királyi Magyarországhoz számítottam Vas, Sopron, Nyitra, Liptó és Trencsén vármegyét, a volt végvárvidékhez Zalát, Veszprémet, Győrt, Esztergomot, Komáromot és Bihart, a volt hódoltsághoz pedig Baranyát, Tolnát, Fejért és Pestet. Welmann Imre beosztása ettől esetleg kismértékben eltérhet, de ez nem érinti a levont következtetés érvényét. 11 Talán csak annyi látszik, hogy Somogy, mint a volt hódoltság szélén fekvő megye újratelepülésekor nem a többi hódoltsági területről kapta a bevándorlók zömét. Az 1. táblázat adatai a Dunántúlt egységként kezelve ezt valóban nem mutatják, bár annak felbontásakor (2. táblázat) már nyilvánvaló lesz. 12 Kováts Zoltán: i. m. 45. 13 A részmegoszlások összege a kerekítés miatt nem adja ki a 78%-ot. 14 Eble Gábor: Törvényhozás az insurrectióról 1741-ben. Hadtörténelmi Közlemények 10 (1897) 190-191., 196-198. Ezzel szemben Marczali Henrik (Magyarország története III. Károlytól a bécsi congressusig (1711-1815). Budapest, 1989- [= Szilágyi Sándor (szerk.): A magyar nemzet története 8. kötet] 246.) még a 30 000 gyalogról és az első tervezetek szerinti 13 gyalogezredről beszél. (Melyek azért kisebb létszámúak lettek volna. Erről lásd: Eble Gábor: Törvényhozás... 187-188.) 15 Magyarországon ekkor 5405 Vz nádori porta volt. (Eble Gábor: Törvényhozás... 193) 16 Márkus Dezső (szerk.): Magyar törvénytár. 5. kötet: [Az] 1740-1835. évi törvényczikkek. Budapest 1901. (A többi idézett törvénycikket lásd ugyanitt!) Ehhez járult egyes arisztokraták önálló felajánlása. Esterházy Antal herceg például külön ezred felállítását vállalta. Ezt először a rá jutó 700 portális lovas kipótlásával akarta megtenni, de ezt nem fogadták el, s rajtuk túlmenően kellett egy ezredet kiállítania és felszerelnie. (Eble Gábor: Törvényhozás... 575) Van viszont osztrák forrás, mely 1742 végén 14 877 fő gyalogságra és 13 699 főlovasságra, tehát összesen mindössze 28 576 főre teszi a felkelés valóságos erejét. (Lásd: Az 1741. évi felkelés számereje. Hadtörténelmi Közlemények 4. (1891) 279-, amely közlemény Alexich századosnak a Mittheilungen des k. und k. Kriegsarchivs 5. kötetében 1891-ben megjelent munkáját ismerteti.) Szekfű Gyula a valóban hadba vonulók számát 20 000 gyalogosra és 10-15 000 nemesi felkelőre teszi. (Magyar történet. A tizennyolcadik század [ = Hóman Bálint-SzekfűGyula: Magyar történet 7. kötet]. Budapest, é.n. 247.) Portális lovasokat külön nem említ, nyilvánvalóan a nemesi felkelők számához adja őket. 17 Zachar József szerint (A cs. (kir.) állandó hadsereg pénzügyei (1683-1792) Századok 1295. (1995) 865.) a portális katonaságot állították ki a 2 462 205 forintos hadiadóból és a pótlólagosan fizetendő adóhátralékból (1 168 250 forint). Nyilvánvalóan a gyalogságra kell itt gondolnunk, mert az 1741:63. tc. szerint a portális katonaság eltartaása az 1742/43-as katonai évben a kiállítók feladata volt, a felkelés ellátása az országon kívül terhelte csak a királyt. (A gyalogságot, melyet határozott számban ajánlottak meg a rendek - szemben a portánként megajánlott lovasokkal - később