Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Szíjártó M. István: Adalék Somogy megye 18. századi betelepülésének kérdéséhez

persze a törvényhatóságok közt azok poríaszámának arányában osztottak fel.) Marczali Henrik szerint 1741-ben a nemesi felkelés csak az ország határain kívül kapott ellátást az uralkodó számlájára, addig saját költségén kellett élnie. (Marczali Henrik: A hadsereg élelmezése az 1788-90-i háborúban. Századok 49 (1915) 4.) Eble Gábor ugyanezt mondja a nemesi felkelés előkészítéséről írva (Törvényhozás... 219), viszont a végrehajtás kapcsán már arról értesít, hogy a lovasok „kenyeret a királyi tárházakból kapnak, valamint zabot és abrakot is a regulamentum szerint, csupán a széna beszerzése megy az ő terhükre." (Uott 375.) De akárhogy is módosult az eredeti elképzelés az inszurrekció alatt, az adóból csak a gyalogság kiállítását fedezték. Ezt Somogy idézendő elszámolása is egyértelműen mutatja. 18 P. 1741-1744 7. 89., 166-167., 240-242. Ez a „véglegesen kiállítottak"-összegzés szerinti adat. A 90 portális katona megoszlása egy kicsit más egy másik, a protocollumban néhány oldallal korábban található (de szintén nem az első) összesítésben: az, a „valóban létezők" szerinti 33 somogyi zászló alá állított portalistáról tud, illetve 57-ről, ki más megye csapatában jelent meg. Hasonlóképp ezen másik összesítésben 41 személyes felkelőről s 46 helyettesről történik említés. (Uott 97.) Noha a két összesítés egy bejegyzésben található, szinte teljesen biztos, hogy az általam használt a végleges, hisz a felkelőket név szerint feltüntető cathalogus is annak az adatait adja ki. (Uott 162-167.) Reiszig Ede szintén azt tartja véglegesnek. (Somogyvármegye története. In.: Csánki Dezső (szerk.): Somogyvármegye. Budapest, év nélkül [1914.] 490.) Itt jegyzem meg, hogy érdekes, de sajnos általam más forrásból meg nem világítható epizódról tesz említést Éble Gábor (Törvényhozás... 575.). Az inszurrekció felállításával kapcsolatban, különösen az egyenruha miatt jelentkező feszültségek ellenállást váltottak ki. Vas vármegyében a főispán katonaságot hívott, hogy a közgyűlésre nyomást gyakoroljon, mire a helyi nemesség privát gyűlt össze, majd úgy oszlottak szét, hogy - a korabeli jelentés szerint - „feléje sem mentek ő Excelletiájának". A továbbiakban idézem Eble Gábort: „Vasvármegye példáját csakhamar Somogy is követte. Patacsics Sándor gróf főispán repraesentatiói alapján jelenti Szuhányi, hogy már indulófélben voltának a maga vármegyebeliek [a somogyi kontingens], de megértvén, hogy Vasban zendülés esett, ...azok is megbakolták magukat." 19 Éble Gábor: Törvényhozás... 212. 20 Somogy megyének a katonai év hat téli hónapjára eső teljes hadiadója 174l/42-ben 34 162 forint 20 V& krajcárra rúgott. Ehhez a hat nyári hónap hátralékát. 5412 forint 11 VŐ krajcárt adva 39 574 forint 32 krajcárt ad meg a jegyzőkönyv az adókötelezettség teljes összegeként. (P 1741-1744 7. 240.) Ha az adózás, mint feltételezhető azt a mintát követte, mint 1722/23-ban, s az adó 5/6 része november elsejétől április végéig volt esedékes, 'A része pedig májustól októberig (Lásd a 7. jegyzetben idézett MOL N50 6. kötetet vagy az ezzel egybehangzó somogyi forrást: Somogy Megyei Levéltár TV. 1. a. Acta congregationalia 1723.), akkor a vármegye éves hadiadója összesen 40 994 forint 49 krajcár volt. 1708-1709-ben az adó még csak a hat téli hónapra volt kivetve. (Szabó Dezső: Az állandó hadsereg beczikkelyezésének története III. Károlykorában. Hadtörténelmi Közlemények 11. (1910) 35.) Amennyiben viszont az 1770. évre vonatkozó arányok (Vr.Ví) voltak érvényesek (P 1770 23. 1979), akkor Somogy megye éves hadiadója 45 549 forint 47 % krajcár volt, amelynek a 360 gyalogos kiállítási költségei kevesebb, mint negyedrészét, mintegy 22%-át tették ki. 21 Horváth Mihály: Magyarország történelme 7. kötet. Budapest, 1873.

2 246., Marczali Henrik: Magyarország... 427. 22 A concursus regninek vagy concursus regnicolarisnak esetleg concursus palatinalisnak nevezett gyűlések a 17. század második fele óta az országgyűlés korlátozott hatáskörű helyettesítésére szolgáltak. Az 1718:8. tc. szabályozása szerint ellenséges betörés és hirtelen kitörő háború esetében össze kell hívni a nádort, a