Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Stamler Imre: A honfoglalás előzményei és a vastermelés

szerszám volt benne, fejszék, kalapácsok, fűrészek, fogók, reszelólc, vésőit, fúrók. Másutt ácsok, asztalosok szerszámjainak sokaságát találták. Nagyoló T alakú szekercék, gyaluvasak, kaparók, reszelök, fúrók sokaságát. Készültek a műhelyekben kések, vésők, csoroszlyák, kaszák, sarlók, horgok, szigonyok, kampók, ollók, simítóvasak, üstök, állványok, láncok, serpenyők, nyársak, lándzsahegyek, bárdok, rostok stb... Sok szerszám a sírokban ott volt a mester mellett. A vallásuk szerint eltemették a halottal a tárgyakat, akár az avarok és a magyarok. A viking energia mozgásba hozta Európa szunnyadó erőit, védekezni kellett, várak épültek, fegyvereket kellett készíteni, a gazdaság nagyobb teljesítményre váltott... A vikingek főleg tengeren, folyókon mozogtak, így villanyozták fel az angolszászokat, frankokat, szlávokat, az önellátóan termelő elmaradott, tespedt európai régiót. Ez az Európa még ekkor sem volt civilizált, nincsenek városai, a gazdag földesurak, grófok úgy élnek, mint a szolgáik, legfeljebb többet ehetnek, ihatnak, lustálkodhatnak, - és erőszakoskodhatnak. Az egész régió lényegében szervezetlen. A vikingekkel szinte egy időben a szárazföldön, lóhátról és szekereken a magyarság energiája készteti védekezésre Európát. A magyarság Etelközből tele dinamizmussal hatol be Európába. Hatékony élelemtermelésen, politikai szervezeten, jól felszerelt hadseregen korszerű vastermelésen alapul az erejük és a hatalmuk. Ez a sikereik titka. Az a régió, ahonnét a magyarok érkeznek, nem fejletlenebb az akkori Európánál, nem gyengébb a korabeli államoknál. Ezt a teljesítményei alapján állíthatjuk. IV Honfoglalás és vastermelés A honfoglalást, a Kárpát-medence birtokbavételét, a gazdasági és katonai teljesítményeket, az államhatalom megteremtését vastermelés nélkül nem lehetett volna elérni.

52 Minden hatalom megteremtésének stratégiailag legfontosabb alapanyaga a vas volt. A történelmi példák ezt bizonyítják. A magyarságnál is erre kell bizonyítékokat keresnie a régészeti kutatásnak. Az a hallatlan energia, mivel a magyarság a LX-XI. században rendelkezett, összefüggésbe hozható a vastermelés színvonalával, éppúgy, ahogy a vikingeknél, más népeknél és hatalmat építő birodalmaknál. Mindenekelőtt tudni kellene, mennyi vasat használhattak a magyarok, és egy évben mennyit kellett újra pótolni. Ehhez a számításhoz tudni kellene, mekkora volt a honfoglaló magyarok lélekszáma, milyen volt a társadalom rétegezettsége, melyik réteg mennyi vasat használhatott. Már a létszámadat megállapításánál és ingatagok a becslések, és ellentétesek az álláspontok. Két forrásadat van, amiből a legtöbb kutató kiindul. Egyik Dzsajhani állítása a főfejedelem 20 000 harcosáról, másik a magyarokhoz csatlakozó (3 törzsnyi) kabarokról szóló híradás Konstantintól. Ezekből az adatokból kiindulva más létszámot állapít meg, aki azt akarja bizonyítani, hogy a magyarság több hullámban foglalta el a Kárpát-medencét, és mást állít, aki szerint a finnugor eredetű honfoglalók beszéltek kizárólag magyarul.