Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Függelék - I. Tudományos rendezvények 1995-ben

építeni. A faépítkezés, amely előzőleg nagyon elterjedt volt, általában visszaszorult, és csak a falvak-mezővárosok nem nemes lakosainál maradt fenn, de itt is csökkenő tendenciát mutatott. Kivételt képeztek a hegyes-erdős, fában gazdag vidékek, ahol a kőépítkezés lényeges kiegészítője, illetve általánosan elterjedt építési anyaga maradt a fa továbbra is. Ezzel az építési anyag- és technológiai váltással párhuzamosan beszélhetünk a falusi építkezéseknél; a jobbágy- vagy zsellérházaknál arról, hogy az építmények nagy számban földfeletti építményekké váltak. A falakat mind nagyobb mértékben vályogból kezdték építeni, háttérbe szorítva, de abba nem hagyva a vertfalas építkezési módot. A falusi házaknál mindenütt alapvető fontosságú változás volt ezekben az évszázadokban, hogy a korábbi egyosztatú vagy egysejtű házak mindinkább kétosztatúvá kezdtek válni, hogy aztán a XVI-XVII. század fordulójára jelentős mértékben elterjedjen a háromosztatúság is. Ebben a fejlődési menetben is döntő fontosságú volt, illetve maradt a tűzhely milyensége és elhelyezése, illetőleg a házon belüli tűzhelyek esetében a füst elvezetésének módja. Általában elmondhatjuk, hogy azokat a házakat, illetve területeket, ahol az úgynevezett füstös házak megmaradtak, a fejlődésből lemaradtak, a kezdetleges építkezési mód, tagoltság, lakáshasználat körébe sorolhatjuk. Falvaink első válsága a XIV-XV század fordulóján, a XV század elején következett be. Részben a kialakuló feudális anarchia, a napirenden lévő hatalmaskodások, részben pedig a majorsági gazdálkodás bevezetésével megkezdődött a falvak elhagyása. Elsőként a félreeső, kevés lakossággal rendelkező, rossz gazdasági-gazdálkodási körülmények között élő falvak lakói hagyták el a falut; később más, nagyobb, központibb fekvésű és jobban vagy jól gazdálkodó falvakra is sor került. Ezt a folyamatot hívjuk pusztásodásnak. Azért jó ennél a kifejezésnél megállnunk, mert jó lesz már itt, ennél a folyamatnál megemlíteni, hogy falvaink elhagyása, pusztulása jóval a török hódoltság bekövetkezte előtt megindult. Falvaink ezen korai pusztulásához, a pusztásodáshoz semmi köze sem volt a töröknek. Falvaink ilyen körülmények közt érték meg a XVI. századot, azt az évszázadot, amelyben nemcsak falvainkat, hanem egész országunkat, minden intézményével együtt, gazdasági-, társadalmi- és kulturális vonatkozásban egyaránt döntő változások érték. Előadásom tulajdonképpeni tárgya éppen ennek és a következő századnak, illetőleg az ebben a két évszázadban folyt faluéletnek, építésnek illetve pusztulásnak a bemutatása. Nagyon nagy téma ez, úgyannyira, hogy egyetlen előadás, sőt terjedelmesebb cikk, vagy rövidebb tanulmányban nem is tárgyalható. Ennek belátása kényszerít arra, hogy a feltétlenül elmondandókra összpontosítva is, csak nagy vonalakban sorakoztassam fel a változás-fejlődés tényezőit. Abból kell kiindulnunk, hogy a XV-XVI. század fordulóját az ekkorára tetőfokát elért feudális anarchia, az oligarchiák uralma, de a parasztmozgalmak, kiemelten az 1514. évi Dózsa-féle parasztháborút is beleértve, sőt számolva a török megjelenésével, a mohácsi csatavesztéssel is, de inkább a 1541. évi török megszállással, Buda bevételével; településrendszerünk, s ezen belül falurendszerünk mindezek ellenére viszonylag épen, csak egy-két esetben elpusztulva érték meg. Falvaink viszonylatában döntő változás volt, az építkezésre is kihatóan, hogy a hódoltsági területeken lévő falvakból (mezővárosokból és városokból is természetesen) a földesurak elmenekültek. A falvakban maradt kisnemesek, esetleg középnemesek pedig beleilleszkedtek a hódoltságban kialakuló gazdasági-társadalmi és kulturális rendbe, bár a török kiűzéséről soha se mondtak le. A hódoltsági területek falvairól a Szekfű Gyula véleménye alapján kialakult közvéleménnyel ellentétben, hogy tudniillik azok a török hódoltság alatt, a török és segédcsapatai (például tatárok stb.) rendszeres falupusztításainak következményeként tömegesen elpusztultak; azt mondjuk el, hogy a hódoltság 150 éve alatt falvaink alapvetően megmaradtak, sőt 1541-hez viszonyítva egyes falvak, az 1552. évi összeírások szerint még növekedtek is. Ugyancsak falvaink megmaradásáról tesznek tanúbizonyságot a napjainkban kiadott török defterek és egyéb összeírások is. Bár kétségtelen, hogy falvaink általában hanyatlottak ezekben az időkben. Mint ahogy az is igaz, hogy a pusztulás