Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Rezümé
as évekből fennmaradt 74 oklevélszöveg kivonatait mutatja be (számozási hiba miatt két a számmal). Timár Péter: A Szerdahelyiek Somogy megyei birtokai. 1. rész. Szerdahely A szerző a Somogy megyei, Győr nemzetségbeli Szerdahelyi család névadó birtokközpontjának történetét és helyrajzát foglalja össze. A család a XVII. században kihalt, illetve nőágon az Eszterházy-családban élt tovább. Sikerült lokalizálni Szerdahely fekvését Gálosfa határában a középkori okleveles források, földrajzi nevek, régészeti adatok és helyszíni szemle segítségével. A szerző azonosította a településen állt plébániatemplom, az 1335-ben alapított pálos kolostor, malmok, halastavak, utak és erdők helyét, valamint két főnemesi kastélyt, amelyek egyike várkastéllyá kiépítve a XVII. századig fennállt. A tanulmány számos településtörténeti és családtörténeti adatot is tartalmaz. Bezerédy Győző: Somogy megye mezővárosi és községi pecsétjei 1768-1856. (Ötödik rész: Hajmás-Juta) Néhány igen korai, évszámmal ellátott pecsét tanúsítja, hogy a török megszállás alatt, de már jóval korábban is használtak a települések hivatalos pecsétnyomót. Tömeges megjelenésük azonban az 1700-as évekre esik. Gyakran, így Somogy megyében még e század elején is használtak a falvak rajzos pecsétlenyomókat. A mezőgazdaságra jellemző szerszámokat és terményeket ábrázolták pecsétjeiken. A pecsétek között találhatók még mesterségekre utaló szerszámok, állatok, de az emberábrázolás sem ritka. A pecsét az adott település sajátos adottságait is tükrözheti. Néhány falu címeres (heraldikai) pecséttel rendelkezett. Bodosi Mihály: Adatok a XIX. század Somogy megyei kolerajárványaihoz A szerző vázlatosan ismerteti a 19. századi kolerajárványokat, különös tekintettel Somogyban. Figyelemmel követhetjük az 1831., az 1836., az 18481849., az 1855. évi kolerajárványokat, valamint Somogy vármegye utolsó kolerajárványát, amely 1872-ben zajlott le. A táblázatos összesítőből megismerhetjük a fertőzés gócpontjait községenként, a megbetegedés és a halálozás mértékét is. A kolera pusztítására jellemző, hogy a vizsgált időszakban Somogy megyében csaknem 10 000 ember halt meg kolerában. Olvashatunk azokról az erőfeszítésekről is, amelyeket az orvosok tettek a betegek és a gyógyítás érdekében, sokszor életük kockáztatásával. Bősze Sándor: Somogy a millennium fényeiben és árnyaiban A tanulmány a levéltári források, a korabeli sajtó és egyéb kiadványok alapján részletes leírását adja a millenniumi ünnepségeken való somogyi részvételnek. A szerző a helyi előkészületeket és az ünnepi rendezvényeket az országos programsorozatba építette be. Bősze nemcsak azt mutatja be, amit Somogy produkált, de nem hallgatja el a negatívumokat sem, bizonyos társadalmi rétegek passzivitását, érdektelenségét. A dolgozat az ünnepléssel kapcsolatos minden mozzanatra kiterjed.