Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Rezümé

Paál László: Somogy megye sajtója 1891-1918. (Második közlemény) A szerző folytatja az előző számunkban megkezdett téma feldolgozását. Sorra veszi a vizsgált időszak heti- és napilapjait, azok főbb tartalmi, műfaji és műszaki jellemzőit, kezdve a megye első és továbbra is megjelenő újságától az utolsóként indított Somogyi Kisgazdáig. A közleményben - egyebek között - megismerhetjük a több mint fél évszázadon át megjelenő Somogy című hetilap sajtótörténeti kuriózumnak számító megszűnése körülményeit. Áttekintést kapunk a dolgozatból a helyi szerkesztésű és terjesztésű - községi lapokról is, melyek a századforduló évtizedeiben a szellemi élet fontos orgánumai voltak. Külön vizsgálja a szerző a település- és területfejlesztés, valamint a sajtó kapcsolatát, továbbá bemutatja, miként jelentek meg a millenniumi események a megye lapjaiban. Tilkovszky Lóránt: „Ütött a cselekvés utolsó órája" Bajcsy-Zsilinszky Endre 1942. február 4-i memoranduma Horthy Miklós kormányzóhoz A trianoni békeszerződés (1920) által Jugoszláviához csatolt, de e délszláv állam 1941 áprilisi felszámolásakor átmenetileg visszaszerzett területeken a magyar katonai, majd polgári közigazgatás alatt rendkívül konszolidálatlan viszonyok voltak, s a helyzetet csak elmérgesítették a magyar karhatalmi beavatkozások. A katonai rögtönítélő bíróságok tömege halálos ítéletei nyomán végrehajtott nyilvános akasztások, a szerb és zsidó lakosság megfélemlítését szolgáló atrocitások, amelyek 1942 januárjában két járásban - majd különösen Újvidék városában - véres pogrommá fajultak. Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886-1944) ellenzéki - független kisgazdapárti - képviselő, aki már kezdetben figyelmeztetett az aggályos jelenségekre, és hónapok óta hiába sürgette a Bárdossy-kormány határozott fellépését azokkal szemben, az újvidéki vérengzésről érkezett szörnyű hírek hatására egyenesen az államfőhöz, Horthy kormányzóhoz fordult egy megrázó memorandummal annak érdekében, hogy a közvetlen felelősöket - elsősorban katona- és csendőrtiszteket - állítsák bíróság elé. Orbán Sándor: Mi történt a majorsági cselédséggel 1945 után? A 20. században lassan fogyatkozó uradalmi cselédség kismértékű mobilitását főleg horizontális irányultság jellemezte. Ez az 1945. évi földosztás, majd a termelőszövetkezeti átszervezés tömegessége ellenére sem alakult át oly mértékben vertikális irányúvá, mint a parasztság más rétegeinél. Különösen jól érzékelhető ez a viszonylag legtöbb cseléddel rendelkező és a legnagyobb területi juttatást biztosító Somogyban. Mindennek oka nem gazdálkodásuk szintjével, hanem lakóhelyi (külterületi) elkülönültségükkel kapcsolatos. Ennek megváltoztatását nemcsak a körülmények nem tették lehetővé, de többnyire a külterületi közösségek sem óhajtották. E keretek bomlasztása és a felfele irányuló mobilitás inkább a következő nemzedék, az utódok sajátja volt.