Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Orbán Sándor: Mi történt a majorsági cselédséggel 1945 után?
lakások céljait szolgáló és kizárólag a zavartalan üzemeltetést biztosító készenléti szolgálati lakásokat építhessenek". 120 Bár mindezt kezdetben távolsághoz (lakott helytől 5 km) és lakásszámhoz (maximum 10) kötötték, mégis kiindulását képezte egy olyan folyamatnak, amely a külterületi üzemek körzetében való lakhatóságot, majd az építkezést is tolerálta. „Ilyen irányú kérelem számtalan esetét" jegyezték fel Erdei Ferenc részére is. 121 Somogyból is mintegy 130 ilyent jeleztek. Mint az másutt olvasható: ,,a kérelmezők egy része az egykori nagybirtokok gazdasági cselédje volt, akik az 1945. évi földreform során házhelyeiket a községtől kisebbnagyobb távolságra kapták meg... sok esetben az építési anyagot a juttatott gazdasági épületekből, de teljesen elavult közös konyhás, már rossz állapotban lévő cselédlakásokból vélik biztosítani." 122 Mindezek után a fő konklúzió, hogy a szétszórtsággal együtt is ,,az egyes földterületek gyors üzemeltetését... nagy mértékben elősegítené, ha meghatározott keretek között lehetővé tennék a tsz-ek tagsága és az állami gazdaságok dolgozói részére, hogy az üzemi majorokba települhessenek." Sőt: ,,A községek belterületén a tagok többsége nem hajlandó építeni azon indoknál fogva, hogy messze kerülnek munkahelyüktől... és családtagjaik (feleségeik) nem tudnak részt venni a tsz munkájában." 12A Nagy Imre miniszterelnökségével beköszöntött ,,éij szakaszban" megértésre talált e probléma is és a minisztertanács elé vitt, több tárca által támogatott közös előterjesztésben nemcsak az állt, hogy ,,az új szakasz mezőgazdasági politikájának megfelelően több vonatkozásban új irányelvekre van szükség a mezőgazdasági települések fejlesztése szempontjából", hanem a megoldás is. így - s ez már az új rendelettervezetben olvasható - a külterületi építési tilalmat előíró 1300/1949. Korm. sz. rendelet módosítása; a Tanyai Tanács megszüntetése és annak a hangsúlyozása - ezt válaszként külön ki kellett emelni az ellenzőkkel szemben -, hogy ,,az egész rendelkezés célja az, a mezőgazdasági termelés érdekében a termelőhelyhez közelebbi lakást biztosítsanak". Mint kitűnt, ez azt jelentette, hogy a korábban feltételként meghatározott távolságot a belterülettől rövidebbre (4 km-re) szabták, és a szocialista szektornál 40, három éven belül felépülő házat kötöttek ki alapul. 121 A tervezet alapján megszületett 14/1955/111. 3./M. T. sz. rendelet tulajdonképpen nemcsak a fejlesztésre külön kijelölt külterületeken, hanem mindama helyeken engedélyezte a lakásépítést, ahol állami gazdaság vagy vállalat, gépállomás, továbbá termelőszövetkezeti üzem volt. Mindezek mellett, ugyancsak méltányossági okból lehetővé tett kivételeket is. Csupán egyetlen kikötése érdemel figyelmet, az ti., hogy „állami gazdaságok területén magánépítkezések céljára építési engedély nem adható ki." Ám ennek a tilalomnak gyakorlati jelentőségét jótékonyan csökkentette vagy ellensúlyozta, hogy ilyen területeken maguk az állami gazdaságok építettek lakóházakat a dolgozóiknak. Mindezek kedvező hatása Somogy megyében is érződött a következő években. Igaz, nem elsősorban a termelőszövetkezetek területén. Nem egyszerűen azért, mert a korábban már említett okból viszonylag kevés volt belőlük, hanem mivel a meglévők is, kevés helyet kivéve, gyengén gazdálkodtak, és némely helyeken annyira koherens erők híján állottak, hogy a próbáló történeti változások idején könnyen felbomlottak. így történt 1953 és 1956 második felében is. „Somogy megye országos viszonylatban a legrosszabb volt a tsz-
