Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Orbán Sándor: Mi történt a majorsági cselédséggel 1945 után?

határozásból le nem bontják és át nem építik a legközelebbi község, város vagy tanyaközpont területére. A település további fejlődését azonban meg kell akadályozni.""" Valójában tehát - és bizonyosan Somogyra is ez érvényes - nemcsak a majorok és az egyéb külterületi lakott helyek viszonylagos vagy lehetséges önállósulásának eufóriájából való kilábalás, hanem legalább ilyen vagy még nagyobb mértékben a szocialista nagyüzemi szempontok abszolutizálása, és annak érdekében tervezett esetleges kényszerű lakóhely-változtatás veszélye is félelmet keltett az érintett parasztokban, mindenekelőtt a többségi volt uradalmi juttatottakban. Mindez még akkor is igaz, ha ellentmondani látszik is annak a korábbi törekvésnek, hogy az egykori cseléd a centrumot jelentő faluban vagy kisvárosban kívánt telket és rá házat szerezni. Ugyanis a többség már a majorokban vagy más külterületi részeken megépítette házait, és azokat a megszokott közösségben lakta. De azért sem kívántak a községi rangú falvakba betelepülni, mert a korábbi esetleges házhelyjuttatások is érvényüket vesztették, és ami a legfőbb változás volt: a politikai és gazdasági adminisztráció szorításában egykori tekintélyét elvesztő falu, a centrum már nem nyújthatta többé az áhított kiemelkedés, a betagozódás, az igazi paraszti státusba kerülésnek a valóságos lehetőségét. Nem is szólva arról, hogy a major, a külterület köztudottan jobban rejtezkedhetett a mindent vizslató hivatali szemek elől, és még a legnehezebb időkben is tartogatott néhány olyan, nem egészen törvényes lehetőséget, amely embernek és állatnak is egyaránt hasznára válhatott. Ezt a helyzetet jelezte egy a pártközpontnak készített 1951. februári feljegyzés, amelyben az olvasható, hogy a külterületi lakott helyek ,,túlnyomólag volt uradalmi majorok lebontásának következtében felszabadult építési anyagokból épített házcsoportokból állnak, melyeknek lakói újonnan földhöz juttatottak..., több helyen munkaközösséggel iskolát, kultúrházat és más szociális és kulturális létesítményeket építettek... nem egy helyen tszcsét alakítottak. A település lakói ragaszkodnak meglévő kis közösségükhöz, nem akarnak a tőlük sok esetben 1-2 km távolságra lévő községi életbe bekapcsolódni, a községbe beköltözni.""

8 Bizonyos kompromisszum tehát most is elkerülhetetlen volt. Nemcsak a külterületek, a majorok nyomása, lakosságuk maradni akarása, de amiatt is, hogy az anyagiak, a központi támogatás szűkössége folytán csak igen keveset váltottak be a szórványokban lakók központi településekbe vonásából. De tízesével voltak olyan helyek is, ahol bár ennek tárgyi, intézményi feltételeit megteremtették, mégsem értek vele célt: nem töltődtek föl lakókkal a központok. Az ezekből eredő nehézségeket, feszültségeket a Tanyai Tanács újabb határozata alapján ismét csak a központként tervezett fejlesztendő helységek számának és költségének csökkentésével próbálták enyhíteni."

9 Somogy megyét ez két helység esetében érintette, különben pedig éppen úgy, mint 1949 elején, kívül esett mindenféle tervezésen. Egy szempontból azonban belül maradt. És ezt az az átmeneti kompromisszum tette lehetővé, amely a mezőgazdaság szocialista szektora - Somogyban főleg az állami gazdaságok - üzemeltetése érdekében 1952 novemberében, több érdekelt intézmény közbenjárására végül is létrejött. Eszerint az építésügyi miniszter körlevélileg közölte minden megyével, hogy hozzájárul ahhoz, ,,hogy az állami gazdaságok állandó