Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Orbán Sándor: Mi történt a majorsági cselédséggel 1945 után?
tek, hogy még a tsz-tagoknál is „foglalnak le." 91 Más kérdés, hogy a termelőszövetkezeteknek is megvolt a maguk adóssága. Az idézett visszatekintésben nemcsak az állt, hogy „tagjaik jövedelme alatta marad az egyénileg dolgozó középparasztokénak", hanem mintegy az ok megjelöléseként az is, hogy „a beadási kötelezettségeket és esedékes hiteleket évről évre nem tudták visszafizetni és súlyosan eladósodtak". Mint ugyaninnen kiderül: 1950-ben a tsz-vagyonnak 50%-át, 1953-ban már 80%-át terhelte ilyen kötelezettség. 92 Az egyéni és szövetkezeti gazdálkodás kettős szorításából a pusztaiak egy része is a juttatott földről való lemondással és vagy állami gazdasági, vagy ipari, esetleg más, nem agrárkörbe tartozó foglalkozás vállalásával igyekezett szabadulni. „A megyei földhivatalok jelentése szerint a lemondások száma az utóbbi időben erősen megszaporodott" - olvasható egy 1949. novemberi összegzésből, amelyből egyúttal az is kitűnik, hogy a lemondások e második hulláma nemcsak kiváltó okaiban, de következményeiben is különbözött a földreform utániaktól, amikor azokat az indulás nehézségei kényszerítették ki, de megannyi várományosa volt a földnek. 93 1949 végére az adó és más terhek (beadás, törlesztési kötelezettség stb.) lettek az elsők az indoklások sorában, másodikként pedig rendszerint új foglalkozás szerepelt. 9 ' A szomszédos Zalában is hasonlókat jelölt meg egy 6 megyéről készített beszámoló, kiemelve, hogy a lemondok „többségükben földhözjuttatottak... azért ajánlották földjük egy részét föl, mert sok a beszolgáltatás és az adó. Nem biztos a tsz-ekben a parasztok megélhetése... ugyanakkor az állami gazdaságban dolgozók a terméstől függetlenül havonként megkapják rendes fizetésüket." 95 Majd folytatásként Veszprém megyéről: „A földjüket felajánlott dolgozó parasztok az állami gazdaságba akarnak belépni..., mert nagyon kevés a jövedelmük. Vas megyében: „a dolgozó parasztok nem tsz-be, hanem állami gazdaságba akarnak menni". Folytatható még a sor, benne olyanokkal, mint Fejér megye egyik községe, ahol bár 200 családból 75% termelőszövetkezeti csoportba lépett, majd mégis „földjükről lemondtak és az állami gazdaság dolgozói lettek". 96 Az ágazaton belüli ilyen váltások többnyire sem lakóhely változtatásával nem jártak, sem felfele irányuló folytatódásuk nemigen fordult elő. Bár az állami gazdaságok vezetőgárdájának országosan közel felét (800) tették az agrárproletár és a dolgozó paraszti származásúak, valójában volt cseléd azonban csak töredéke lehetett ennek. 9 " Másként alakult viszont a termelőszövetkezetekbe lépők útja, hiszen mint az előbbi példák (köztük különösen a Fejér megyei) mutatják, kényszerűbb és nehezebb helyzetük sokszor más megoldás keresésére, újabb lépések megtételére ösztönözte őket. „A tsz-ekben a munkafegyelem laza, a tagok nagy része igyekszik az iparban elhelyezkedni" - olvasható egy Tolnáról szóló 1952. októberi jelentésben. 98 Hgy központi feljegyzés úgy tartotta, hogy a tagoknak „mintegy 20-25%-a azért nem vesz részt a közös munkában, mert „közülük a jól dolgozó tsz-tagokat a párt és az állami szervek gyakran kiemelik és funkcióba állítják", továbbá, „mert inkább olyan helyen vállalnak munkát, ahol hetenként vagy havonként kapják a fizetésüket" s nem utolsósorban egy részüket „a háztáji gazdaság területének megművelése vonja el" (ti. a közös munkától). 99 A korábban idézett összegzés szerint is: „sokan elvándoroltak az iparba és más munkahelyre, és a tsz-ek többségében komoly munkaerőhiány keletkezett." 10 " Mindez együtt azonban már nemcsak
