Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Orbán Sándor: Mi történt a majorsági cselédséggel 1945 után?

a földről való lemondás okainak, a mobilitás irányultságának sajátosságaira, de annak a mezőgazdaság különböző szektoraira való visszahatására is utal. A gazdálkodási keretek szövetkezeti átalakításának erőltetett kezdetei mellett a másik, kevés időkülönbséggel beindított változtatási kísérlet a külterület, benne a pusztai építkezések, települések szabályozására, korlátozására, sőt átalakítására irányult. Ennek időszerűsége aligha, de sematikus és maximális tervezése és célja annál inkább vitatható). Ami az időszerűséget illeti, elég arra utalni, hogy a II. világháború előtti utolsó, 1930. évi külterületi összeíráshoz képest 1948/49 fordulójára - lakóik bizonyos csappanása mellett - országosan több mint hétezerrel (1930: 9197 - 1949: 16 716) nőtt a külterületi lakott helyek száma.

101 Somogy megyében (Szigetvári járás nélkül) az 1949-et megelcíző négy évtizedben valamivel több mint négyszázzal (1930: 714 - 1949: 1123) gyarapodott a külterületi lakott helyek száma, lakóik ezres (1930: 76 346 - 1949: 75 394) csökkenése mellett. Hogy amint országosan, Somogy megyében sem volt összhang a külterületi lakott helyek és népességük számszerű alakulása között (utóbbi csökkenése végig jellemző volt), abban legföljebb csak részben lehetett részes a háborús emberveszteség. Később azonban egyrészt a volt cseléd újgazdák falvak peremén juttatott házhelyekre épített házaikba való beköltözése, másrészt mint arról korábban szó esett - egyes népesebb külterületi részek belterületté, községgé válása vagy csatlakozása szolgált okul ehhez. A fő részes azonban mindezeken túl a külterületi lakott helyek számának földreform utáni növekedése, azaz a szórványszerű, szabályozatlan építkezés volt. Nem véletlen, hogy ez a folyamat szinte minden alkalommal megfogalmazódott a különböző forrásokban, a rendezést előkészítő dokumentumokban. „Mivel sok helyen nem volt házhelyosztás és az újgazdák anyagi fedezettel nem rendelkeztek, a földekre pedig gazdasági szükségszerűségbe)! kénytelenek kitelepedni, a legkezdetlegesebb konyhákat építik a földekre" - olvasható a Tanyabizottság feljegyzéséből.

102 Egyetlen újgazdát sem lehet arra ítélni, „hogy továbbra is zsúfolt cselédházakban vagy földjétől 10-20 km-re lakjon" - állapította meg egy helyszíni vizsgálat, mely ugyanakkor az éijonnan felhúzott házak 90%-át „engedély nélkülinek" és „az esetek 30%-ában megengedhetetlen sárkunyhónak" tartotta.'

03 Márpedig hetvenezer körülire becsült számuk nem volt kevés. Más kérdés, hogy ebből eredően az amúgy is régtől meglévő egyoldalúságokhoz most újabbak is csatlakoztak, amennyiben a tanyás területek rendezési, fejlesztési gondjait tekintették kiindulásnak és nem tettek szinte semmi különbséget a külterületeknek valóban többségét képező tanyavilág és a kisebb részét jelentő, főleg dunántúli, valamint az Északon fellelhető volt uradalmi majorságok között. A tanyamodell lett irányadó a többi (hegyközségi, cigány-üdütá'település stb.) külterületi szórványok tekintetében is. Talán az ipari, a bányásztelepülések élvezhettek egyben-másban megkülönböztetett bánásmódot. így esett aztán meg az is, hogy az e területen a teendők megtervezésére és végrehajtásának koordinálására 1948/49 fordulóján (a 600) 1949. Korm. sz. r. alapján) létrehozott Tanyai Tanács (Erdei Ferenc elnöksége mellett) anélkül jelölt ki az ország megyéiből 236 fejlesztendő helységet, „tanyaközpontot", hogy azok között Somogy vagy a közeliekbe)!: Zala és Vas megyék helyet kaptak volna.

104 Somogy két település (Kőkút, Balatonföldvár) sem ezen a címen ka-