Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Orbán Sándor: Mi történt a majorsági cselédséggel 1945 után?
egyötöde sem részesülhetett abból a mindössze százhuszonötezer Ft-os hitelkölcsönbó'l, amelyet vetőmag, műtrágya és szántás térítésére kaptak/ 1 A juttatott földhöz, az önálló gazdálkodáshoz való ragaszkodás jelentős hajtóereje volt a majorsági újgazdák boldogulásának. Többen is úgy emlékeztek vissza, hogy az igazi „életemberek" („kaparcsemberek") még részesbérletet is vállaltak a saját földjük megművelése mellett. Mégsem lehet különösnek tekinteni, hogy ugyanakkor voltak olyanok is (bár ezek csak töredéket képeztek), akik valamilyen okból nem jutottak előre és lemondtak a kapott földről. 1945 utolsó hónapjaiban és 1946 elején tízesével akadtak ilyen esetek Somogy megyében is. Nagyatádon pl. azért adott vissza 1945 novemberében az egyik újgazda 4 kat. hold szántót, mert „sem vetőmagot, sem igásállatot" nem tudott beszerezni. Hasonló okból még 17 másik követte ebben. 72 Homokszentgyörgyön 12 volt a lemondok száma, köztük nem egy betegségre hivatkozott/ 5 Somogyudvarhelyen elköltözés és más foglalkozás miatt 8 ilyen esetet jeleztek. 74 Ezek az indoklások tovább bővültek olyanokkal, mint a föld távolisága, családi munkaerő elégtelensége, elöregedés, szakértelem hiánya, rossz termés, állathullás, halál említése. Volt, aki azért mondott le a földről, hogy ismét elmehessen cselédnek. Azt azonban mindenképpen jelezni kell, hogy még ilyen esetben, de egyáltalán az anyagi támogatás elégtelensége okán sem lehet arról beszélni, hogy az új hatalmi politika védelme alatt valamiféle olyan lesüllyedés válhatott volna törvényszerű folyamattá, mint az korábban - pl. a húszas évek földreformja után is - a parasztság felső pólusa javára érvényesülhetett. Ha folytatható is még az előbbi esetek sora pl. a már hivatkozott 1948. évi adatszolgáltatás alapján, olyanokkal, akik részben tönkrementek vagy elkobzást szenvedtek, részben - és ebből voltak többen - juttatott területet adtak bérbe, ez már nem feltétlenül az érintettek gazdaság vagy birtok nélkülivé válását jelentette. Ugyanakkor az így szabaddá vált terület, nem is szólva, ha más (pl. juttatott igavonó állat) is járt vele, sohasem maradt gazda, azaz újabb jogos igénylő nélkül. Az áttekintett jelenségek, folyamatok: egyfelől a pusztaiak építkezése, gyarapodása, másfelől a földjuttatás, a birtokba kerülés mellett is nehéz, néha kilátástalanná vált helyzet egyként bizonyos differenciálódási tünetekkel járt, még akkor is, ha a viszonylagos elzártság fenn is maradt. E differenciálódás előjelei már mutatkoztak a két háború között is, de még inkább a háború alatt, a javakorbéli cselédeket is érintő emberveszteség bizonyos kontraszelektáló hatása folytán. Mindez most észrevehetően tovább zajlott egy vertikális irányú mobilitás kibontakozásának kezdeti (egyszersmind: kezdetleges) formáiban. Nem kétséges, e folyamatnak volt a szavakban, a propagandában is megfelelő kísérője. így a FÉKOSZ és az UFOSZ programjaiban nemcsak gazdasági követelések (hiteltámogatás, olcsóbb ipari árak, munkalehetőség stb.), de olyanok is állottak, hogy az újgazdák gyermekei juthassanak be „közép- és felsőiskolába..., továbbá népi kollégiumokba", hogy „a demokratikus állam közigazgatásában arányuknak megfelelően vehessenek részt az újbirtokosok".^ Azt is érdemes megemlíteni, hogy a kormányzat körözött olyan utasítást is a törvényhatóságoknak, mely szerint „az újonnan földhözjuttatott kérelmét előnyben kell részesíteni" a többihez képest." 6 Továbbá amint a főrendiek hercegi, grófi, bárói stb. rangjának használatát eltörölték, központilag száműzték a „gazdasági cseléd" elnevezést is.
