Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Orbán Sándor: Mi történt a majorsági cselédséggel 1945 után?

A majorság viszonylag zárt közösségéből való kiválás, a mobilitás kezdeteit jelezték a tények is. Nemcsak a községi képviselő-testületekben jelentek meg az újgazdák mintegy 1/3-os arányban, de a földműves-szövetkezetek vezetőinek több mint 3/4 része is azokból került ki Somogyban."

7 Egy 1948 júniusi FEKOSZ főtitkári jelentésből kitudódik az is, hogy e szervezet országosan 1112 megyei, járási irodavezetőjéből 439 volt újgazda/

8 Másutt egy visszatekintő beszámolóból olvasható, hogy ,,a főváros és az ipari körzetek... közelében szép számmal laknak még ma is olyan ipari és közlekedési dolgozók (postás, vasúti pályamunkás, bányász, gyári munkás), akik a földreform idején gazdasági cselédek voltak, lakóhelyükön juttatásban részesültek, megtartották egykori uradalmi lakásaikat". Azt is jelezte, hogy „időközben vagy lemondtak juttatott földjükről vagy megtartották azt."

79 De vajon nem a felfele irányuló mobilitás útját járták azok is, akik „az uradalomban traktort vezettek vagy katonaságnál tanulták meg a motorszerelést", és most egyszerre az első gépállomások traktorosai lettek?

80 Még inkább gyakoribb ez az utódoknál, akiből - legalábbis a mezőgazdasági munkásapáktól származók esetében - már 1948 végéig több mint 1/3 távozott e foglalkozásból, s lett nagyobb részben szakmunkássá vagy segédmunkássá, kevesebben pedig kisiparossá, esetleg szellemi foglalkozásúvá.

81 Az erőltetett kollektivizálás és a túlszabályozott településfejlesztés szorításában A hatalmi viszonyokban bekövetkezett fordulat után, 1948 második felétől a kormányzat, egyebek mellett két, mindenekelőtt a parasztság hagyományos gazdálkodási és települési rendjét érintő változtatáshoz is hozzákezdett. Egyik a szövetkezés magasabb, termelői formájának beindítása, másik a külterületi építkezések, települések rendszerének korlátozása, szabályozása volt. Természetesen egyik sem csupán a volt cselédekből lett újgazdákat, hanem így vagy úgy a parasztság egészét érintette. Ezért is, de főleg azért, mert - mint utalás történt rá - az egykori és a meglévő cselédek megkülönböztető elnevezése a népesedési, gazdasági, települési statisztikákban elmaradt, előre hangsúlyozni kell, hogy számszerűen megbízható elkülönítésük nemigen lehetséges. Az azonban bizonyos, hogy a nem tanyás, hanem a volt uradalmas megyékben belőlük képződött a majorsági külterületi népesség túlnyomó része. Bevezetőül azt is érdemes megemlíteni, hogy a két akció: a kollektivizálás és a településfejlesztés vagy -szabályozás együttes beindítását azért tartották fontosnak, mert okozati összefüggést, bizonyos feltételezettséget véltek felfedezni a szövetkezetek kiterjeszthetősége és a külterületi lakott helyek, szórványok korlátozása, megszüntetése között. Kevés időkülönbséggel ugyan, de az első a szövetkezet magasabb, termelői formájának bevezetése, kiterjesztése volt, amely persze nemcsak a pusztákat, az újgazdákat, hanem ezúttal közvetlenebbül egyfelől a földreformos juttatásokból kimaradottakat vette célba. Másfelől pedig egyik jelentős lépés volt a módosabb paraszt- és egyéb birtokosok területének korlátozására, mivel annak 40 kat. holdon felüli részét 1948 szeptemberében rendeletileg (8000/ 1948., 9000/1948 Korm. sz. r.) kisajátították és azt a korábban juttatás nélkül maradt agrárnincstelenek között felosztották, pontosasbban: többnyire a földműves-szövetkezetek földbérlő csoportjainak juttatták, hogy azon közösen