Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Orbán Sándor: Mi történt a majorsági cselédséggel 1945 után?

katonák és parancsnokságok játszottak. Ilyenekről lehet olvasni Somogy megyében is. ,,A földreform végrehajtását az orosz parancsnokság három napon belül elrendelte" - értesítette sürgetőleg 1945. április 4-én a megye alispánja a Földbirtokrendező Tanácsot.

16 Érdemes megjegyezni persze, hogy a debreceni Ideiglenes Kormány földművelésügyi minisztere is április 10-ben jelölte meg a somogyi földreform lebonyolításának határidejét.

17 Szinte anekdotaként tartottak számon olyan eseteket, hogy éjszaka azzal a felszólítással zörgettek be a községi jegyző ablakán, hogy aztán reggelre föl legyen osztva a föld, mert különben baj lesz. Mindez annál is inkább hihetőnek tűnik, mert a majorok cselédsége és alkalmazottjai eleinte bizonyos félelemmel elegyes várakozással viseltettek az új lehetőségekkel szemben. így aztán egyes helyeken vagy a földigénylő bizottságok megalakítását halogatták, vagy - ami szinte hihetelenül hangzik - ha ezek létre is jöttek és megkezdték az osztást, a juttatottak között voltak olyanok, akik nem fogadták el a földet.

18 A később visszaemlékezők részben az 1919-et követő megtorlásokban jelölték meg a tartózkodás okát és főleg abban, ami a több hónapos téli hadszíntéri helyzettel kapcsolatos kiürítés és a szemben álló hadak váltakozó irányú mozgása a megye nagyobb részében jelentett. 19 Nem véletlen, hogy a hasonló viszonyokat átélt szomszéd megyékből is olyanokról lehetett hallani vagy olvasni, hogy a cselédség azért került fel csak kis számban az első juttatottak listájára, mert kezdetben a németek visszatértétől, aztán az angolszász nagyhatalmaktól tartott, mivelhogy azok „visszahozzák a grófokat és a földesurakat."

20 ,,Még ma is érkeznek távoleső községek földigénylő bizottságaitól jelentések - olvasható a Megyei Földbirtokrendező Tanács 1945. évi zárójelentésében -, amelyek szerint... azzal utasítják vissza a nekik juttatott földeket, hogy úgyis jönnek az angolok és azok megyecövekként fogják a bizottság tagjait és a földigénylőket a földbe verni."

21 így aztán nemcsak az történhetett meg, mint Kivadáron, hogy a puszta birtokosának kellett a külön hívásra összegyülekezett cselédségnek bizonygatni, hogy „elmúlik az úri birtok, lehet tehát osztani", hanem ami csakugyan jellemző volt: a megyei, járási és községi közigazgatás vezetői, sőt sokszor a majorok gazdatisztjei jelentős számban vettek részt annak bonyolításában, szervezett ügyintézésében.

22 Föltehetően a puszta és a cselédség ilyképpen alakuló magatartásával függ össze, hogy Somogy megyében sem okozott külön gondot, miszerint a központilag mentesített 100-300 kat. holdakat azok tulajdonosai, a kellő számú cselédséggel együtt átmenetileg megtarthassák, s hogy a majorok tisztikarából többen részesülhessenek földjuttatásban. Ez utóbbit már kezdetektől hangsúlyozták a megye vezetői azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az ilyen új tulajdonos a földreform során a „földhözjuttatottak közös munkáit szervezze és irányítsa... szaktanácsokkal állandóan ellássa."

23 A Megyei Földbirtokrendező Tanács 1945 végén nyugtázta is ezt, amennyiben határozottan állította zárójelentésében, hogy „csak ott kielégítő a helyzet, ahol a volt uradalom közbecsülésben álló gazdatisztje végzi a földjuttatottak gazdasági irányítását".

24 Helytelen lenne mégis arra gondolni, hogy igénylés nélkül osztottak volna földet akár egyetlen helységben is. Mint ahogyan országosan, Somogyban is megnőtt az étvágy a kezdetekhez képest, és valójában több ezerrel magasabb volt az igénylők száma, mint amennyien (40,7 ezer) a kiosztható föld-