Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Orbán Sándor: Mi történt a majorsági cselédséggel 1945 után?

bői részesedhettek. S erről nemcsak a földreform eredményeit összesítő statisztikák tanúskodnak, hanem olyan esetek is, mint pl. Somogyudvarhelyen, ahol a cselédekből lett újgazdák azért nem akarták elkezdeni 1945 tavaszán a munkákat, mert csak 5 kat. hold juttatásban részesültek.

25 A csurgói járási Nemzeti Bizottság és a parasztpárt azért kért 1945 júniusában felülvizsgálatot, mert a pusztaiakat elégtelen és rossz földdel látták el, holott ,,a földjuttatási törvény értelmében elsősorban juttatandó volt a gazdasági cselédréteg".

26 Buzsákon még 1947-ben is mintegy húszan jelentették be földigényüket.

2- Végül is, míg országosan a mezőgazdasági cselédeknek csupán fele, addig Somogy megyében mintegy háromötöde (a tizenhétezerből tízezer körül) részesedett juttatásban. A juttatások kisebb számát csak részben magyarázza, hogy közülük sem tértek vissza sokan a háborúból, mert ilyen esetben is igényeltek és kaptak is az egyedül maradt feleségek földet. Hasonlóképpen alakult a helyzet a nem uradalmi gazdasági cselédek esetében, mivel többségük szintén részesült juttatásban. Viszont azok, akik ugyan már cselédként szolgáltak az uradalmakban, de még nem voltak házasok, nem kaphattak földet, mert egy háztartásban éltek szüleikkel. Az iméntiek, és különösen a volt cselédség átlagon felüli juttatása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy - mindenekelőtt a statisztika alapján - a publicisztika, a szociográfia, de sokszor a jelenkor-történetírás is, bizonyos leegyszerűsítéssel kisparasztosodásról, itt-ott középparasztosodásról és általában a juttatottak parasztgazdái integrálódásáról szóljon. Mindezt annak ellenére tette, hogy kutatta, ismerte azokat az indulási hátrányokat, melyek a juttatottak helyzetét nagyban megkülönböztették a régi gazdákétól. Úgy tűnik azonban, hogy mind az előbbi, mind az utóbbi, számokban is kifejezhető körülményeknél nem kevésbé, hanem inkább alakító, konzerváló tényezőként vehető számításba a juttatottak társadalmi helyzetében, hogy csaknem mindenütt fennálltak, megmaradtak a település, a major, a puszta keretei. Ez még akkor is igaz, ha a majori települések a falvak szélén, vagy éppen a városok paraszti negyedeinek szomszédságában helyezkedtek el, és akkor is, ha a korábbi vagy a mostani földreform során osztottak ott beépíthető házhelyet. Mindez több okból is állítható. De főleg azért, mert a földosztás egyik vezérlő, ugyanakkor okkal racionális szempontja az volt, hogy a pusztai cselédség korlátozott lehetőségeire tekintettel, mindenekelőtt lakóhelyéről könnyen elérhető területen, ahhoz közel kapja meg és művelhesse földjét. ,,A volt gazdasági cselédség - hacsak kifejezetten nem kérte a törpebirtokosokkal vegyes elhelyezést - a major körül együttesen, egymás mellett kapta meg szántóföldjét" - állt a Megyei Földbirtokrendező Tanács 1945. évi zárójelentésében is.

28 Az állítást csak megerősítik azok a korábbi és későbbi viták, panaszok, amelyek sohasem a távolabbi „vegyes" elhelyezés mellett, hanem éppen ellenében kerültek sorra és nyertek is többnyire kedvező elintézést. Hasonló célszerűségi szempontok játszottak közre a házhelyosztásnál is. Sőt mind az átalakítani tervezett régi cselédlakás, mind az új építéséhez szükséges majori bontási anyag helyét tekintve szinte meghatározók is ezek a szempontok. Annál is inkább, mert nem az esetek egyébként nem lebecsülendő (házhelyenként sokszor 600 n-öl) területi vonzata, hanem a magas száma, gyakorisága a lényeges. Míg az erre szánt területet egyes megyei összesítések még 10 000 kat. holdra sem tették, a 280 helységben kiosztott házhelyek számát 25 000