Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Tilkovszky Lóránt: „Ütött a cselekvés utolsó órája." Bajcsy-Zsilinszky Endre 1942. február 4-i memoranduma Horthy Miklós kormányzóhoz
cember 14-én megkezdett főtárgyalás 8 elsőrendű vádlottjai azonban, akik szabadlábon védekezhettek, 1944. január 14-én Németországba szöktek. 9 Újvidék- s mindaz, ami e városnévhez, az 1942 januári „hideg napokkal" kapcsolatban társul, 1 " - ma már elválaszthatatlan az 1944 őszi sokszoros visszatorlás véres eseményeinek borzasztó emlékétől." Bajcsy-Zsilinszky memoranduma éleslátással figyelmeztetett arra, hogy ha elmaradna magyar részről az egyéni felelősség politikai és büntetőeljárási számonkérése, akkor a magyar nemzetet kollektív felelősségben marasztalhatják el nemzetközi fórumokon, s hogy a háromhatalmi egyezményhez csatlakozott, a világháborúba bűnösen belevitt ország háború utáni várható nehéz helyzetében rendkívül súlyos tehertétel lesz ez az ügy, ha nem sikerül addig elérni a szerbek kiengesztelését, s visszatérni az 1941 áprilisában megszegett magyar-jugoszláv örökbarátsági szerződés szelleméhez, mely - a lengyelbarátság mellett - oly nagy szerepet játszott Teleki Pál meghiúsult, de most visszaidézett külpolitikai elgondolásaiban. 12 A memorandum szerzője jól tudta, hogy ami a visszacsatolt Délvidéken történt, nem volt egyedülálló jelenség, de óvott Magyarország balkánizálódásától: azt hirdette, hogy Magyarországnak Ararát-hegyként kell kimagasodnia a népek egymással leszámolásainak véres és szennyes hullámaiból. 13 A népek egymást becsülésének szükségességéről, a gyűlölködés tarthatatlanságáról, az emberiesség követelményeiről, a törvénytiszteletről, és jogállamiságról, a keresztény európaiságról, nemzetünk európai rangjáról memorandumában is mondottak iránt különösképpen nem lehet érzéketlen a mai olvasó. Bajcsy-Zsilinszkynek 1944 karácsonyán halállal kellett fizetnie eszméiért, küzdelmeiért. Megborzong a memorandum olvasója, ha belegondol: BajcsyZsilinszky azok kezébe került, akiknek ő követelte felelősségre vonásukat és kemény megbüntetésüket délvidéki véres szereplésükért. A staggioneszerűen végrehajtott tömeges akasztásokban felelős Dominich Vilmos hadbíró őrnagy vezette a Vezérkar főnöke 3. sz. különbizottsága tárgyalását Bajcsy-Zsilinszky és társai ügyében a Margit körúton, majd hozta meg Bajcsy-Zsilinszky halálos ítéletét Sopronkőhidán. A Vezérkar Főnöksége élén pedig ekkor, Szálasi uralma idején a honvédelmi miniszteri teendőkkel elfoglalt Beregffy Károly helyetteseként az a Feketehalmy-Czeydner Ferenc vezérezredes állt, aki 1944 januárjában a németbirodalmi Fegyveres-SS védelme alá menekülhetett épp úgy, mint a másik újvidéki főbűnös, Grassy József vezérezredes, akire most a magyar Hunyadi SS-páncélgránátos hadosztály parancsnokságát bízták." „Vagy ez a belső katonai zendülés győz, vagy a becsületes magyarok. Az előbbi esetben nekünk kell pusztulnunk" - olvashatjuk a memorandumban Bajcsy-Zsilinszky - Horthy által kellően meg nem fontolt - beigazolódott jóslatát. EMLÉKIRAT MAGYARORSZÁG FŐMÉLTÓSÁGÚ KORMÁNYZÓJÁHOZ Főméltóságú Kormányzó Úr! Csak egészen életbevágó nagy magyar ügy szolgálata késztetheti a magamfajta szerény, minden hatalom, közjogi méltóság nélkül való egyszerű képviselőt arra, hogy közvetlenül államának fejéhez, országának kormányzójához forduljon. Olyan dolgok történtek az utóbbi hetekben Magyarországon, ame-
