Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Paál László: Somogy megye sajtója 1891-1918 (Második közlemény)
ben is lehet olvasni olyan cikkeket, melyeknek szerzője nem is csak a lelkére akar beszélni a munkásoknak, őket csupán fegyelmezett munkára ösztönözni, bérkövetelések, sztrájkok helyett, hanem egyenesen parancsokat fogalmaz meg követendő magatartásukról. A Somogy cikkírója - hogy kerek legyen a szám egyszerre tízet is. Csak néhány a felszólítások közül: 2. A falut járó prófétáknak ne esküdj. 4. Tiszteld a törvényt. 6. A gonosz sajtó nyomtatványaival kuruzsló garabanciás diákoknak ne higgy. 7. Ne kívánd más tulajdonát. 26- A Népjog viszont a birtokosoknak javasol csalhatatlan módszert az aratósztrájk veszedelme ellen: Csanád megyei tapasztalatok alapján aratógép-szövetkezet alakítását tartja célravezetéínek. 2 " Az első sokkhatás, a felháborodás hangjai után, illetve mellett higgadtabb, átgondoltabb, a jelenségek kiváltó okaira is figyelő írásokkal is lehet találkozni, mindenekelőtt a Somogyi Újság hasábjain. Igaz, először ez a lap is elítéli az általa is törvénytelennek minősített megmozdulásokat, és így igyekszik megnyugtatni Somogy lakosságát, pontosabban polgárságát: „a mi munkásaink nem ilyenek." 28 A tömegeknek, a végső elkeseredésükben sztrájkhoz folyamodóknak pedig a javaslat, fogadják „türelemmel és Istenfélelemmel a csapást." 29 De másfajta cikekkel is találkozhatunk, melyekben ilyen mondatok olvashatók: ,,A munka kezdi revindikálni a maga részére az őt megillető helyet." - Az írás szerzője szerint „a munka a tcíke, a tőke csak eszköz." És nem az izgatókra mutogat, hanem le meri írni: - „Mi vagyunk a hibásak. Az állam, a társadalom semmit sem tett" a szegénység ellen. 30 Ugyanennek a lapnak egy másik cikkírója szerint „törvényhatéíságilag kell biztosítani a munkásnépet arról, hogy jogos és méltányos kívánalmai a munkaadók által teljesíttetnek." 31 De egy vidéki, helyi lap, a Marczali is hasonló határozottsággal áll ki a munkások mellett, visszautasítva a hatalom drasztikus fellépését az agrármozgalom részvevői ellen: „A hazának nemcsak mágnásokra és birtokosokra, hanem munkásokra is szüksége van, és ezeket drákói rendszabályokkal eltiporni bűn lenne, végzetes bűn. ...Ezeket a küzdelmeket, melyek ma nálunk napirenden vannak, végigharcolták már mindenütt a művelt nyugaton, de sehol nem jutott eszébe a munkaadóknak a szervezkedő munkásokat eltiporni, kiüldözni." 32 A Somogy Újság a „tanult, művelt emberek felelősségét" hangsúlyozza a válság megoldásában. Igaz, meglehetősen naiv módszert ajánl: „A birtokos menjen el a munkások közé kibékülni". 33 A lap egy másik számában elutasítja ugyan az izgatást, de felhívja a figyelmet „a lelketlen tőkepénzesek magatartására, akik 20 éve ugyanolyan munkabért adnak, ,,holott a pénz értéke jelentősen csökkent." Állami beavatkozást sürget a munkavállalók érdekében. 3 ' De a Somogy is helyet adott átgondoltabb, a kérdést több oldalról vizsgáló írásoknak. Egyik vezércikkében kifejtette véleményét a súlyos társadalmi válság enyhítésének lehetőségeiről. Igaz, hogy az általa felállított követelmények között első helyen említette a törvény tiszteletét, ugyanakkor tisztességesebb törvényeket követel, igazságosabb adcirendszert, olcsó hitelt a kisbirtokosoknak. A vagyonosabb rétegektől pedig „tisztességet, erkölcsösséget" vár, mert kevés jó példát tapasztal körükben az áldozat készségére. 35 A Csurgó és Vidéke is a törvény szigorúbb érvényesítésének követelményével kezdi egyik e témájú cikkét, de a továbbiakban határozottan kiáll a szegényebb rétegek mel-
