Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Paál László: Somogy megye sajtója 1891-1918 (Második közlemény)
lett, melyeket a válság nyomorba döntött. És intő jelnek tartja a megmozdulásokat a nagybirtok merev, antiszociális magatartása ellen.' 6 A Somogy egyik cikkében arra szólítja fel a munkaadókat, hogy ők is igyekezzenek orvosolni a bajt. A javaslat megszívlelése helyett a toponári béruradalom munkavezetője testi fenyítést alkalmaz azokkal a tót munkavállalókkal szemben, akik egykét répát véletlenül kivágtak kapálás közben. És amikor erre társaik abbahagyták a munkát, csendőrökért szalasztott. A hatalom fegyveresei - miután a munkások felszólításra sem tették le kapájukat - gondolkodás nélkül közéjük lőttek, két munkás halálát és többek súlyos sérülését okozva. A Somogyi Újság cikkírója kemény szavakkal ítéli el a brutális fellépést. A Kaposvár is együtt érez a munkavállalókkal, részletesen, de laptársától több ponton eltérően írja le az esetet. 3 " A félelmetes mumus, a szocializmus a későbbi években sem került le a lapok hasábjairól, szorongást és bizonytalanságot keltve az olvasé)kban. Hiszen e kifejezés a közvélemény szemében egyenlő volt a pusztítással, a felfordulással, az erkölcstelenséggel, a csőcselék hatalomra jutásával. Szükség volt tehát olyan megnyugtatást szolgáló cikkre, mint amilyet a Somogyi Ellenzék jelentetett meg. Szerzője szerint „A mai emberiségnek közös törekvése abban a szellemi irányban összpontosul, amelyet szocializmusnak nevezünk. A modern kor egy nagy szellemi áramlata ez, amely az egyén teljes érvényesülését osztálykorlátok nélkül akarja." A továbbiakban kifejti, hogy e törekvés csak ideális körülmények között valósítható meg. Végül megnyugtatja olvasóit: „A (magyar) tömeg lelkét magyar géniusznak megfelelő szocialista eszmék hatják át", aminek meghatározó eleme nem az internacionalizmus, hanem a hazafiság. 38 A Somogyi Ellenőr a munka ünnepe alkalmából írt cikkében így foglal állást: A munkások méltányos követeléseikben jogos téren állnak. Majd később: „Nő a tőke, nem könyörül a nyomoron sem." 39 Az 1904-es országos vasutassztrájk kezelésében - szemben az agrárszocialista mozgalmakkal - egységes szemlélet figyelhető meg a somogyi sajtóban. Még a Somogy is meglepő megértéssel viseltetik a közvéleményt foglalkoztató jelenség iránt. (Feltehetően azért, mert itt nem egyéni tulajdonosok, hanem az állam ellen irányult az ágazat dolgozóinak fellépése.) „Nem zárkózhatunk el a vasutasok méltányos kívánságai elől" - írja egyik vezércikkében. 40 - Később egész oldalas összeállításban számol be a sztrájkról, és felhívja az országgyűlést, hogy „közös erővel gyógyítsák be a sebeket"." A lapok politikai jellegű írásait áttekintve külön kell szólni arról: miképpen jelentek meg hasábjaikon 1918 őszének, illetve a téli hónapoknak somogyi eseményei, melyek végül proletárdiktatúrához vezettek. Oktc>ber-novemberben mindkét napilapban megszaporodtak a radikális hangvételű írások, melyeknek éle általában a vagyonosok, a földbirtokosok, az áruikat visszatartó vagy csillagászati áron kínáló kereskedők ellen irányult, illetve a földosztás követelései jelentek meg a hasábokon. A fokozódó elégedetlenség aztán december 12-re virradóra már nemcsak újságsorokban öltött testet, hanem az egész várost megrettentő, pusztító-romboló megmozdulásban. A jelenlegi Berzsenyi-park helyén emelt barakkokban átmenetileg elszállásolt katonák feltörték az állomáson veszteglő fegyverszállítmányokat, és a környékből érkező falusiak csoportjaival egyesülve üzletek, magánházak
