Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Bősze Sándor: Somogy a millennium fényeiben és árnyaiban

A kiállítási igényeket - a korabeli általános vélemény szerint - kifejezet­ten gátolták a kiállítási helyekért fizetendő „térdíjak". Ezért nem jelentkeztek a versenyképes iparosok, a közép- és kisgazdák sem. A vármegye pedig későn ismerte fel, hogy ezen költségeknek egy részét mindenképp át kell vállalnia a részvételi szándék ösztönzése érdekében. A támogatásra pedig szükség volt, mert, természetesen, dolgozott arra méltó személy a megyében. Roboz István olvasói elé „Szalóki mütakács" példáját állította. A derék iparos, aki már több­ször is kapott díjat, szakmájában az ország legjobbjai közé tartozott. Szalóky egy óriási vászonra Árpád bejövetelét szerette volna megszőni. A megye szá­mára egyébként felajánlott munka tervezett költsége 3000 forint volt. A szük­séges aranyszálak megvásárlásához mindössze 300-400 forint segélyt „kért rá fent és alant, és ezt sem kapta meg! Tehát itthon maradt a kiállításról!" 64 A kaposvári takácsmester végül más munkáival, de jelen volt a kiállításon. Si­mon Sándor, a pati parasztfiú végső soron szintén a hiányzó pénz okán nem jutott el a Városligetbe. Az ifjú falusi ezermester egyébként Inkey József szerint egy igazán bámulatos zongorát készített. 6S Az Ezredéves Kiállítási Alapon ugyan­akkor - bár 1898-tól nem volt a kiállítással kapcsolatba hozható kiadás - az 1920-as évekig még sikerült évről évre maga előtt görgetni az eredetileg 9250 ft-nyi maradványt és persze ennek kamatait. 66 A megye közvéleményének, ha úgy tetszik, természetes elvárása volt a „birtokos urak" részvétele az ezredéves kiállításon. Az uradalmasnak nevezett vármegye nagybirtokosainak némelyike viszont nem a várakozásnak megfele­lően viselkedett, sőt többen - például gróf Somssich Imréné és Svastits Aladár - az 1,5%-os millenniumi pótadóból szerették volna a részvételi díjukat kifizet­tetni. A „Kaposvár" vezércikkírója nem is fogta vissza magát, amikor a követ­kező mondatot vetette papírra: ,Mgy olyan ország, hol a nagy birtokot törvé­nyes intézmény védelmezi, hol az arisztokrácia hagyományos hatalmát, fé­nyét és kivételes jogait alkotmány garantirozza, ott méltán elvárhatja a köz­vélemény, hogy midőn a nemzet kultúrájának, gazdagságának és hatalmá­nak megbizonyítása nem hiú fényelgés, hanem igazi állami és nemzeti ér­dek, ott hozzon hazafias áldozatot első sorban a gazdag és hatalmas földbir­tokos osztály ..." 67 A Budapestre küldött somogyi anyag kicsomagolását, feliratozását és elrendezését - a központi rendezési elvek figyelembevételével - Renner Gusz­táv, Krieger Ödön, valamint Mazurek Henrik mérnök végezte el néhány felfo­gadott napszámos segítségével. 68 A nagy nap eljöttét a „Somogy"-ban Roboz István patetikus verse kö­szöntötte. A kiállítás ünnepélyes megnyitóján a megyét Somssich Andor, a gaz­dasági egyesület elnöke, Maárffy Emil földbirtokos és Bertalan Alajos a piaris­ták jószágkormányzója képviselte. Rajtuk kívül természetesen számos nagy­birtokos is jelen volt. A díszmagyarba öltözött Tallián Gyula főispán, gróf Szé­chényi Imre, báró Tallián Dénes, Makfalvay Géza, Chernél Gyula, Kapotsfyjenő, őrgróf Pallavicini Ede és Gaál Gyula is a király legkegyesebb megszólításával lettek kitüntetve, majd a következő felettébb tartalmas diskurzus zajlott le köztük: „ - Nagyon szép és nagy kiállításuk van. - Somogy vármegye az ország legnagyobb megyéi közé tartozik Felsé­ges Uram, - szólt Tallián Gyula főispán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom