Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Bősze Sándor: Somogy a millennium fényeiben és árnyaiban
pedig beutazta az egész járását. Rusz Sándor uradalmi számtartó Mozsgóról a következőket írta Tallián Gyulának: „Sajnálattal - kénytelen vagyok az 1896iki országos kiállításra való bejelentési íveket üresen visszaküldeni, miután a legnagyobb utánjárás dacára sem bírtam a szigetvári járásban kiállítottakat (sic!) gyűjteni, és csak is a mozsgói uradalom állít ki, ..." 56 A barcsi járás első embere sem vethetett mást a papírra, mint: „Van szerencsém jelenteni, hogy több uradalmat, középbirtokost, bérlőket személyesen felkerestem és buzdítottam a kiállításom részvételre, de sajnos, minden rábeszélő képességem kárba veszett, mert senki sem akar a kiállításon résztvenni. " 5 ~ Roboz István nem egészen egy évvel korábban - nyilvánvalóan a buzdítás szándékával - fogalmazta meg a somogyi tenyészlovak kiállítására vonatkozó reményeit. Az 1896-iki Ezredéves Országos Kiállítási Iroda 1895 március havában útjára bocsátott felhívását azonban kifejezetten siralmas eredmény követte. A fővárosi rendezők a kiállításon május és október között 9 élőállatbemutatót terveztek. A tavaszi felhívásra a megyéből mindössze egy - s az is nemleges - válasz érkezett november elején! 58 A budapesti kiállítási iroda igazgatója 1896. január 18-án csupán 50 kiállító jelentkezését igazolta vissza Tallián főispánnak. 59 ,A milléniumi kiállítás itt van a küszöb előtt s azt látjuk sajnosán, hogy nincs az az érdeklődés a nagy termelő megyében, mint minő megilletné. - olvashatjuk Roboz néhány nappal később megjelent vezércikkében - Sem a termelők, sem az ipar emberei nem valami nagyon versenyeznek bemutatni a vármegye haladását. " 60 A mezőgazdasági helyi bizottság elnöke, Tallián Gyula februárban tett még egy kétségbeesett utolsó kísérletet, hogy a főszolgabírók útján felrázza a közép- és kisbirtokos gazdákat. Körlevelében még arra is ígéretet tett, hogy az esetleges kiállítókat semmilyen költség sem fogja terhelni. Egyedül az igali járásból küldtek 26 zsákocskányi terményt a megyeszékhelyre. 61 A „Somogy" tudósítói végül március második feléig 73 somogyi kiállítót számláltak össze. Az újságíró azonban nem mulasztotta el - némi kétértelműséggel is fogalmazva - megjegyezni, hogy nagy „uraink uradalmaikkal szinte képviselve lesznek, mint g[ró]f. Festetics Tasziló, g[ró\f Széchényiek, a Szt. Benedek és Kegyesrend, g[ró]f. Somssichok, ...a kaposvári uradalom stb. stb." 62 Az a somogyi generáció, mely oly szerencsésnek mondhatta magát, hogy akkor élt, amikor a magyarság a honfoglalás ezeréves évfordulóját ünnepelhette, látszólag közönyösen viszonyult e jeles jubileumhoz. Viselkedésében bizonyára egyfajta kényelmességgel jellemezhető lélektani jegyeket is fel lehet fedezni. Vélhetően azonban ennél kézzelfoghatóbb okokat is lehet találni. Mind a levéltári, mind a helyi sajtóforrások megemlítették, hogy az 1895-ös esztendő rossz volt, s ennek következtében a gazdák a termények minőségét silánynak találták: „nem volt kiválóan szép gabona; a borok rég elfogytak; a finom gyapjas birkát csak itt-ott tenyésztik már, a legtöbb helyen a juhtenyésztést beszüntették; a sertésvész egész csapássá nőtte ki magát; a szarvasmarha hizlalás problematikus értékű, a hízott jószág eladása elé szinte legyőzhetetlen akadályokat gördít a bécsipiacz. " 63 Emellett a megye - hagyományosan fejletlen iparral rendelkezett. A kaposvári cukorgyár is csupán második esztendeje termelt. Somogy háziipari cikkeit pedig a „Kaposvár" egyszerűen primitívnek minősítette. A megyeszékhelyen megjelent lapok mindegyike úgy látta, a megyének a mezőgazdaságát kell bemutatnia.
