Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Bodosi Mihály: Adatok a XIX. század Somogy megyei kolerajárványaihoz
Wehle nagy tervekkel kezdte meg a munkáját. Országos pályázatot hirdetett, melynek a kedvező feltételek folytán a 30 állásra több mint 100 pályázat érkezett még Galíciából és a Velencei-hadtesttől, Erdélyből és más megyékből. Bár nagy volt a választék Wehle elsősorban a jó képzettségű megyeieket részesítette előnyben, kétharmaduk kinevezésre is került 1857 júliusában. A sikeren felbuzdulva, az akkori egyesületekbe tömörülés tilalma ellenére kijárta az orvosok, gyógyszerészek, sebészek szakmai egyesületbe tömörülését, szakmai könyvtár létrehozását és nyilvánossá tételét, szakmai továbbképzés címén negyedéves ülések tartását, melynek keretében nemcsak a kolera tapasztalatait és más szakmai kérdést vitattak meg, hanem érdekvédelmi és szervezeti gondokat is, csendőri ellenőrzés nélkül a megye kórházában. Ennek hangja egyre őszintébbé vált, s a jogos sérelmek közvetítését Wehle vállalta is. Sajnos nem sokáig, mert 1859-ben bizonyíthatóvá vált, hogy előrehaladott tuberkulózisa van. Magas lázzal is igyekezett dolgozni, de az év második felében a betegség legyűrte, szeptembertől Töltényt dr. helyettesítette a kórházban és Paray a vármegyei főorvosi hivatalában. 1860. április 14-én 41 éves korában meghalt. Az 1856-ban meghalt Hamrák József ár. másodfőorvos után 1858. november 26-án Csorba József dr. temetésén a megye nevében búcsúzott a megye egykori neves főorvosától, dicsérve a nem sokkal előbb kiadott ,,Somogy vármegye ismertetése" című munkáját, melyben a sokat tapasztalt és a nép helyzetét jól ismerő orvos megjósolta, hogy azok az intézmények, melyeket az elszegényedett és pénztelen népre terheltek, nem sokáig maradhatnak fenn, mert ezek terheit az államnak kellene vállalni, így az egészségügyi fejlesztések terheit is. Erre nem is kellett sokáig várni. Az 1860-ban Wehle halála után nem akadt olyan orvos a megyében, ki hajlandó lett volna a főorvosi állást vállalni, ezért a vezetés a korábbi helyettes dr. Paray János vállán maradt, ki nem állt ellen sem a körorvosi, sem az egyesületi bomlásnak. 186 l-ben mire az országgyűlés összehívása után a régi megyei rendszer is újraalakult, már sem körorvosi rendszer, sem orvosegyesület nem volt. Az átmeneti politikai állapot néhány hónapjára dr. Kozma Józsefet, a korábbi tekintélyes honvédorvost választották vármegyei főorvossá, aki azonban a vármegye tisztikarának november 2-án történt lemondása folytán az ügyek irányítását helyettesének dr. Visy Pálnak adta át. Visy dr. azonban többszöri felszólítás ellenére sem nyújtotta be kinevezési kérelmét 1864 őszéig, amikor már bizonyossá vált az országgyűlés összehívásának halaszthatatlansága. Mérey főispán azonnal kinevezte vármegyei főorvossá, melyet 1868-ig viselt. 21 1865. július 18-án az uralkodó, báró Sennyey Pált nevezte ki a helytartótanács elnökévé, kinek a figyelmét több irányból felhívták az újabb kolerajárvány közeledésére. Sennyey felismerve az ország veszélyeztetését, első teendőjének tekintette a védekezés elrendelését. Július 21-én a Helytartótanács 57 623. számú leiratában értesítette a vármegyét, hogy kiterjedt járványos kolera érte el keletről az ország határait, tegyenek meg minden védekezési intézkedést, ezek között kiemelte a lakosság tájékoztatását és a védekezésre való kioktatást. Az uralkodói leirattal 1866. november 19-ére összehívott országgyűlés akkor kezdi meg a munkáját, mikor már 15 vármegyében van kolerajárvány, és a pesti járványkórház is tele van kolerával odaérkezőkkel. A vármegye irattárában ebből az időből 4 Helytartótanács által kiadott tájékoztató található július-