Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Bodosi Mihály: Adatok a XIX. század Somogy megyei kolerajárványaihoz

az aratómunkások között betegség tört ki. A levelet Pfeffer Mihály marcali járásorvosnak vitte, ki egyben a vármegyei főorvosi állás helyettesítésével is meg volt bízva. Megbízását Tallián megyefőnök hozta, kit azóta Hochreiter Ambrus helyettesít, majd 1854 júniusától Szalay Nikodém helytartósági tanácsos váltott fel, mint kinevezett megyefőnök. Pfeffert, aki Csorba főorvos nyugdíjbavonulása óta helyettes, Szalay felhívta, hogy nyújtsa be kérelmét főorvossá való kinevezésére, de Pfeffer elégedett volt járásorvosi állásával, mert ott már jelentős gazdaságot is kiépített. A megbízott főorvos a hír vétele után még aznap útba indult Lengyeltótiba Grünhut községi orvos hívására, akinek haté>sági orvosi igazolásra volt szüksége a kaposvári kórházba való beutaláshoz, melyre a szabályzat értelmében dr. Töltényi, a kórház megbízott vezetője, Csorba távozása óta igényt tartott, mivel elmebetegség címén nem vehette fel. A beteg vizsgálata és a felvételi engedély kiadása után, másnap reggel Grünhut kíséretében Rádpusztára utaztak, de Mittler koleraorvost nem találták ott, mert Lelléről érte küldtek sürgősen, hol a vasút építésén dolgozó munkások között több munkás megbetegedett ételmérgezés következtében. Radon haldokló állapotban találták azt a 16 éves leányt, aki miatt az orvost hívták. Pfeffer Grünhutra bízta a lány kezelését, miután a környezetében tevékenykedő 6 személyt elkülönítették, s azok szigorú őrizetét elrendelték. Pfeffer Lellére kocsizott, hogy az ottani helyzetről tájékozódjon, a vasútépítés miatt. A Radon észlelt beteg reggelre meghalt, mivel a lefolyás kolerikus volt, Grünhut felboncolta s ő is kolerát állapított meg. Még egy napig vizsgált mintegy 40 főnyi munkáscsoportot, s mivel sem közöttük, sem az elkülönítettek között gyanúsakat nem talált, Pfeffernek üzenetet küldött. Az aratókat és a pusztán élőket kioktatta a védekezésről, visszatért Lengyeltótiba, ahol két hét múlva jelentkezett a kolera, ugyanazon a napon, mint Győrökön és Csehiben, Mittler körzetében. Pfeffer a leilei 2 beteget, 8 gyanús kubikust, akik közösen sült halat fogyasztottak, elkülönítették, a munkák irányítóját pedig utasították, hogy a község közelsége miatt keressenek más munkahelyet. Mutiert azz&l bízta meg, hogy Lellén maradjon, de naponta látogassa meg a rádi elkülönítetteket, s ha egy hétig nem talál semmi gyanúsat, akkor szüntesse meg az őrizetüket. A főorvos a visszaérkezése után jelentette a megyefőnöknek a rádi és leilei l-l kolerás halálesetet és kérte, hogy a marcali csend őrséget erősíttesse meg, mert az északi megyékben gyorsan terjedő járvány más felé is felütheti a fejet. Hzért a Sió átjáróit őriztetni kell, járványos vidékről érkezők ne kapjanak belépési engedélyt, ha igazolásuk nincs vagy nem megyei hivatali személyek. Július 13-án 3 napi kolerás lefolyás után Marcaliban meghalt az a fuvaros, aki a rádi esetről hírt hozott. Környezetéből 6 személyt kellett elkülöníteni. 13-án még Sandról, Babodról, Zaláról jelentettek beteget, mellyel elindult a lavina, amely a hónap végéig 46 fertőzött község betegeit jelentette a három észak-somogyi járás területéből. Ezzel szükségtelenné is vált a vármegye határainak őrzése, amire egyébként a csendőrség nem is hederített. A legtöbb (8) bejelentés 20-án volt, egyetlen szabad nap július 14-e. Pfeffer kétszer is írt Csorbának, fiát is kérte, ki a Marcali járás főbírája volt, hogy hívja le apját azért is, hogy őt mentesítse a főorvosi teendőktől, mivel a legfertőzöttebb járás éppen a Marcali volt.