Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Bodosi Mihály: Adatok a XIX. század Somogy megyei kolerajárványaihoz
gálása alapján 2088 kolerásnak jelzett halálozást találtunk, 2589 halott haláloka nem állapítható meg azért sem, mert az általunk vizsgált 146 halotti anyakönyvek közül 53-ban nem találtunk halálok feltüntetést, mert a régi nyomtatványokat használták, melyekben a halálok nem szerepel. így tehát a kolerahalálozás tényleges számát megállapítani nem lehet, mivel az általunk feljegyzett 2088 halálozást állítjuk, melyben benne foglalt a 142 itt eltemetett katona is, így a polgári áldozatok száma 1996 fő, azzal a megjegyzéssel, hogy a halott katonák kivétel nélkül idegen állampolgárok, horvátok, szlovének, olaszok és osztrákok voltak. A polgári halottak között több régi tisztviselő is szerepel, kik közül kiemelést érdemel XantusJános ügyvéd, a neves XantusJános apja. Rajtuk kívül a katonakórház első parancsnoka Hayn orvos őrnagy és Schubert orvos hadnagy is a kolera áldozatai lettek. Vagner és egyik osztrák katonaorvos kollégája is fertőződött, de szerencsésen túlélték a betegségüket. Vagner Gábor dr. azonban e katonai szolgálata közben 1850 januárjában tífuszban meghalt. 1848 után Somogyot a történelem különös fordulatai eléggé elszigetelve tartották. 1848-at azonban a kolerás évek közé kell sorolni, az európai nagy pandemia részeként, mely keletről és nyugatról egyaránt nemcsak veszélyeztette, de pusztította is az országot. A somogyi 1848-as eset és az 1849 éves járvány a nyugatinak volt a része, mely még az ,,új világba" az Egyesült Államoknak is juttatott angol közvetítéssel a fertőzésből New Orleansba és a Mississippi völgyébe. 1 " Az ország területén számos vidéken, különösen a hadak járta területeken hatalmas pusztítást végzett, a harcoló honvédség sorait éppen úgy ritkította, mint az ellenfelét, s a tábori kórházak sorát kellett Töltény esi dr.-nak és Meszlényiné Kossuth Zsuzsannának szerveznie a sebesültek és a kolerások részére. Kossuth és köre a kolerát a szabadságharc támogatójaként tüntették fel propagandájukban. A Szegedről július 14-én kibocsátott általános népfelkelést hirdető sorai között ezt olvashatjuk: „Hazánkfiai! ott villog előttetek az égi pallos, melynek láthatatlan ereje a döghalál képében irtja barbár ellenségeinket, kövessétek az intő jelet." A kolerát nem a „magyarok Istene" küldte a nemzet megmentésére a szabadságharc végóráiban, az itt volt már második éve közöttünk, jobban pusztította a hazát, mint az ellenséget. Nem az oroszok hozták be a kolerát, hiszen ők is szenvedtek miatta, s valószínűleg a tőlük szokatlan gyorsasággal hagyták el az országot a világosi fegyverletétel után, hogy elkerüljék csapataik teljes megfertőződését. Az 1848-49. évi koleraveszteségeket csak azok hiszik enyhének, akik nem mélyülnek el azokban a súlyos járványokban és nem kísérlik meg áldozataiknak felmérését. 1 " Az 1855. évi kolerajárvány Somogyban A nemzet függetlenségének megszerzéséért folytatott másfél éves küzdelem politikailag és az idegen zsoldosok támogatásával, a meghódított ország jellegével került a Monarchia központosított uralkodó köreinek birtokába, mely hatalmi gőggel, a győztes katonai jogaival, gazdasági igényeivel és
