Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Bodosi Mihály: Adatok a XIX. század Somogy megyei kolerajárványaihoz

1836 nyarán is arató, mezőgazdasági munkások bandákban keltek át a Dráván munkát keresni a dél-somogyi nagybirtokokon. Ezeknek az elhelyezése és élelmezése igen szegényes volt, így a Festetichek Baráti-majorában is rossz volt az élelmezés és különösen rossz, ízetlen, meleg az ivóvizük. Emiatt feltűnően sok volt a hasmenéses beteg, akik Taranyba is eljártak, s egy idő múlva ott is jelentkeztek a megbetegedések. Az uradalmi orvos, miután egy fiatal leány meghalt, dr. Hamrák másodfőorvost értesítette és hívta a helyszínre. Hamrák 2ÍL értesítés után azonnal a Baráti-majorba utazott, ahol az uradalmi orvossal felboncolták a halottat. A főorvos véleménye szerint kolera volt a halál oka, s ezért a pusztát azonnal körülzáratta. Megkezdték az ott lakók átszűrését, akik közül 4 személyt szükségesnek láttak elkülöníteni ugyanabból a családból. Hamrák értesítette Csorba főorvost, odarendelte Vissy járásorvost és Rozgonyi doktort Szigetvárról azzal az üzenettel, hogy hozzanak magukkal egy-egy sebészt és gyógyszereket, fertőtlenítőszereket is. Rozgonyi is segítséget kért Csorbától. Levelében közölte, hogy járása több pontjáról kapott értesítést kolera gyanúja miatt, ezért kaposvári orvosok és sebészek küldését kéri, mert az eseteket maga is enyhe lefolyású kolerának tartja. Csorba kérte, hogy a Szigetvári és a Nagyatádi járások területére az alispán hirdesse ki a járványos rendelkezéseit. Ritter központi orvost bízta meg a hivatali teendők ellátásával és a kolera orvosi értesítések kiküldését, a gyógyszerészek mozgósítását a kolera intézkedéseknek megfelelő teendőkkel. A körülzárt taranyi Baráti-pusztára nem engedték be a gróf utasításával érkező jószágigazgatót, hogy teljesítse a gróf üzenetét, ki a csűr felégetését rendelte el és az aratómunkások elbocsátását. Még folyt az alkudozás a végrehajtás körül, amikor Csorba odaérkezett, és nem engedte meg az üzenet tudomásul vételét. Az egészségeseket egy sebész felügyeletével az aratás folytatására küldte, s a munkásoknak egymástól külön a szabadban kellett maradniuk, étellel, itallal, sőt borral is ellátták őket. A többi puszta munkásait is átszűrték, azok között kolerára gyanús személyt nem találtak. Egyik pusztáról az araté)munkások, miután egyikük hasmenésessé vált, az éjszaka folyamán megszöktek és visszatértek a Dráván át Horvátországba. Tarany község szűrését Vissy vezette 6 környékbeli uradalmi orvossal. A szűrés folyamán a 2000 lakosú községben 1102 gyanúsat találtak, főképpen gyermeket. A 3 hétig tartó járvány alatt az elkülönítettek közül 62-en, a nem gyanúsak közül 12-en haltak meg. Egyhetes szünet után ugyanannyian haltak meg, közöttük sok gyermek, akik inkább élelmezési hiányok miatt, közöttük sok csecsemő. Csorba a taranyi szűrés kezdetekor Szigetvárra indult, útja közben értesült arról, hogy a sellyei gyógyszerész és egyik leánya kolerában meghalt. Szigetvárra érkezése után a helybeli gyógyszertárból egy gyakornokot küldött oda, és Siklósról kért gyógyszerészt. A járványjelentések idejét és helyét vizsgálva jól kirajzolódik a főközlekedési útvonalak menti fertőződés. Ebben, a szinte szünet nélkül mozgó katonaság jelentős szerepet játszott Szigetvár központtal, ami miatt Czindery alispán többször fordult a parancsnoksághoz, a járvány idején. A három hónapot jóval meghaladó járvány közül néhány több hullámúvá alakult (Dobsza, Okorág, Hedrehely, Istvándi, Andocs, Tótszentgyörgy).