Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Bodosi Mihály: Adatok a XIX. század Somogy megyei kolerajárványaihoz
Ezt a hullámzást sejthetően a tünetek nélküli fertőzöttségben kialakult bacilusgazdák okozták. A járvány Dél-Baranyábé)l északnyugatra haladt, majd a kaposvárin át az igali járásba. Következőleg ezekben a járásokban a járvány második hulláma alakult ki. A taranyi megbetegedést az egyszerű behurcolás lobbantotta fel, a horvát aratómunkások szerződésük szerint június 20-án érkeztek Baráti-pusztára, s akkor már többen betegek voltak. A katonaság folyamatos mozgása a fertőzött Dráva felől, okolható a Szigetvári járás jelentős fertőzöttségéért. Az mindenképpen feltűnő, hogy a fertőzés leggyorsabban a fő közlekedési utak mentén terjedt. A fertőzöttség zömét a Szigetvári és a Babócsai járás szolgáltatta. A halálozási adatoknak az ellenőrzését az esetek harmadában gátolta az, hogy az egyházi anyakönyvek régebbi nyomtatványokat használtak, melyek rubrikái között a halálok nem szerepel. Az alábbi táblázat járásonkénti összesítő, mely nem eredeti dokumentum, hanem a közigazgatási iratok között talált jelentésekből az egyházi anyakönyvekből való összeállítás. Hamrák jelentésének az összegezése, melyet - nem tudni mi okból - október 15-e előtti és az utáni csoportra osztva községenkénti felsorolásban szerepeltetett 109 fertőzött hely adatainak megnevezésével képezik a táblázat alapját. Ebben katonák nem szerepelnek, dcRozgonyi járásorvos jelentése szerint katonák is nagyobb számban fertőződtek és haltak meg. Mivel a déli járásokban kevésnek bizonyult a koleraorvosok száma, a járványtól megkímélt északi járásokból vezényeltek át orvosokat és sebészeket, s az országos főorvos is küldött 4 gyakorlóéves orvosnövendéket. A 19 új orvostól, akik szeptember elejére már elfoglalták beosztásaikat, a járvány megszűnni látszott, de október 15-től, a szüret idején újra fellángolt, amit egy ideig a must hatásának tartottak, de néhány haláleset alaposabb vizsgálata utánésorba és a másodfőorvos is kolerásnak találta a halálozásokat. A járvány átterjedt a Kaposi, az Igali és a Marcali járásokra is, bár ezekben már kisebb számban, csak 27 lakott helyen fordult elő, ahhoz képest elég nagy számú halálozással, 361 fővel. A szeptember 12-én tartott megyegyűlésen Csorba kedvező kilátásúnak jelezte, s a megszűnés reményét is kifejezte, de október közepétől újból felerősödött, egészen november végéig tartott. Hamrák másodfőorvos 1837. január 16-i kisgyűlésen terjesztette elő a jelentését, melyben minden részről felületesen kezelt, a marhadög mellett másodlagos jelenségként panaszolta. A járvány összefoglalójához részletes táblázatokat is mellékelt, melyeknek alapján az alábbi táblázat ad tájékoztatást a hosszúra nyúlt járványról. Mindezek ellenére a járvány összesítésében a 22,32%-os halálozási arány a kolerák történetében valóban a szelídek sorába illeszkedik. 13