Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

T. Mérey Klára: Nagyatád a kisgazdamozgalom bölcsője (Második közlemény)

Elszegényedett a város? Könnyen lehet. A kisipari struktúra, a gyárak bizonytalan helyzete, a nagybirtokok időszakos munkásigénye nem kedvezett annak, hogy lakosai meggazdagodjanak, sőt még azt sem tudta biztosítani, hogy mindannyian megéljenek. Ebbe a légkörbe dörrent aztán bele a szarajevói merénylet, majd a világháború megindulásának híre, amely elsöpörte a helyi lapot is. Megszűnt az a forrás, amely eddig hírt adott Atád nehézségeiről, problémáiról, hétköznapjairól. Nagyatád az első világháborúban Az első világháború mindenki számára gondot, bajt, bánatot jelentett. Nyilvánvalóan ebből Nagyatád lakosai is kivették részüket. Adataink szerint Nagyatádon 426-an vonultak be katonának, s közülük 103 maradt a harcmezőn. Harmincnyolc özvegy és huszonhárom árva siratta őket. 1 De a háború nemcsak emberéletet követelt és sorsokat alakított át, hanem intézmények, létalapot nyújtó munkahelyek megszűntét is okozta. Nagyatádon 1910ben még három olyan vállalat volt, amely 20-nál több munkást alkalmazott. 1919-ben az összeírt nagyvállalatok sorában már csak egy nagyatádi üzemet találunk: a Nagyatádi Gőzmalom, Villanytelep és Fürdő Rt. működött 28 munkással. Tudomásunk van azonban arról, hogy a nagyatádi fonalgyár is dolgozott, mégpedig 100 munkásnál többet foglalkoztatott. Feljegyezték azonban azt is, hogy esetenként - a szénhiány miatt - kénytelen volt üzemét szüneteltetni, tehát ez a gyár sem tudott rendszeres és biztonságos megélhetést nyújtani. 2 A kisemberek szenvedéseiről, a háború alatti életéről ma már keveset tudunk. Néhány adatunk van csak, amely megnehezedett életükről ad számot. A háború sújtotta iparágak közé tartozott a kő-, föld-, agyagipar, amely az építőipar hanyatlásával kapcsolatosan egyre kisebb kapacitással tudott dolgozni. Az építés jóformán csak a háborús célokat szolgáló építményekre korlátozódott. A háború közepén tönkrement a Nagyatádi Téglagyár Rt. Üzleti mérlege már 1915-ben súlyos helyzetet jelez, s 1917. június 20-án a részvényesek közgyűlése úgy dönt, hogy a három téglagyárat összes felszerelésével szabad kézből eladják. Ekkor már e részvénytársaságnak 300 ezer korona adóssága volt a két nagyatádi pénzintézetnél. Az eladást javasló egyik szakértő beterjesztéséhez hozzáfűzte, hogy ha nem tudják a téglagyárakat eladni, akkor félő, hogy a hitelezők követeléseiket kényszerbehajtás útján fogják érvényesíteni. Javaslatát 28 szótöbbséggel fogadták el. A téglagyárak ekkor jelentős értéket képviseltek. A Nagyatádon, Lábodon és Szabáson lévő ingatlan, az építmények, a felszerelés, a gépek és a gyártmányok értéke megközelítette a félmillió koronát. A Szabáson felépült ipari vasutat 827 koronára becsülték. 1918 augusztusában e becsült érték feléért adták el a három téglagyárat úgy, hogy mindegyik más-más tulajdonos kezébe került. A nagyatádi telepet - a bejegyzés szerint - egy ludbregi (horvátországi) lakos vette meg 39 ezer koronáért. 3 A nagyközség lakosainak nyilvánvalóan nemcsak a tehetős része lett szegényebb, amint ezt a leggazdagabb polgárok által létrehozott téglagyári részvénytársaság tönkremenetele mutatja. Az általános elszegényedést talán az állatállomány fogyása szemlélteti leginkább. Adataink csupán a nagyatádi járás területén végbement állatlétszám-apadást tudják nyomon kísérni, de ez is igen szemléletes. Valószínű, hogy a nagyközség és a környező három falu állatállományának fogyása a járáséhoz hasonló ütemű volt.