Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Nagy Domokos Imre: Fejezetek az iharosi-iharosberényi uradalmak vadászattörténeteiből (Második közlemény)

FEJEZETEK AZ IHAROSI-IHAROSBERÉNYI URADALMAK VADÁSZATTÖRTÉNETÉBÖL (Második közlemény) NAGY DOMOKOS IMRE Tanulmányom első része az Évkönyv 1992. évi kötetében jelent meg.

1 Ebben a rendelkezésemre álló adatokat összegezve igyekeztem bemutatni a birtokos br. Inkey családot, az uradalom kezelését végző tiszti és beosztott személyzetet és természetesen magát az uradalmat. Röviden emlékeztetőül: br. Inkey József iharosberényi és br. Inkey Pál iharosi uradalmai az édesapjuk, id. br. Inkey István halála utáni másfél-két évben, 1906-07 folyamán váltak ketté. József br. birtoka volt a nagyobb, a szétválás idején több mint 16 000 kat. hold, mely a harmincas évek végére közel felére csökkent. Pál br. uradalma - ennek a térképvázlatát mellékelem - 1910-ben 6240, a két világháború között 5200-5500,1940 után kb. 5000 kat. hold volt. Az erdőterület József birtokán -amenynyire a hézagos és ellentmondó adatokból ki tudtam hámozni, 3812 kat. holdról 2749-re csökkent, míg Pálé az egész időszakban 3000-3300 kat. hold körül mozgott. Az uradalom vadászattörténetének legfontosabb és legmegbízhatóbb forrása a mindenkori főerdész által vezetett Vadásznapló. Ebben az „a" oldalra vezették be az elejtett vad vadászati adatait (faja, neme, az elejtés dátuma napnyi és helye pagonynyi pontossággal, az elejtő neve - ez néha hiányzik), míg a „b" oldal a kiegészítő adatokat tartalmazza: nagyvadnál a zsigerelt súlyt és felhasználását (házi elfogyasztás, illetményvad az alkalmazottaknak, értékesítés - ez esetben a vevő nevét és az érte kapott összeget, stb.) Sajnos a trófeára vonatkozó adatokat viszont igen ritkán rögzítették. A tanulmány logikája szerint most az uradalom vadászvendégeiről szóló résszel kellene folytatnom a dolgozatot, azonban jegyzetanyagomat átvizsgálva úgy találtam, hogy még nagyon sok kiegészítő adatra van szükségem hozzá. Ugyanis a vadászmeghívások a hazai gyakorlatban mindig is az informális kapcsolatok ápolásának fontos eszközei voltak, és ezért a vadásznaplóban található személyekkel kapcsolatban további időigényes részletkutatásokat kell majd végeznem, melyekre eddig nem volt módom. A NAGYVAD A történelmi Magyarország területén élt vagy honosított nagy vadfajok közül a tárgyalt időszakban a szarvas és az őz állandó vad volt. A dámvad érdemben csak az 1918/19-es nagy vadpusztításig volt jelen. Vaddisznó elvétve váltóvadként fordult elő. Mint kuriózum említendők az iharosi farkas és a berényei zerge." A nagyvadállomány kezelésében fontos szerepet játszottak a vadaskertek. Az iharosi, a Vadásznapló részletes részében a kezdő 1901-es évben már létezett, tehát