Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Nagy Domokos Imre: Fejezetek az iharosi-iharosberényi uradalmak vadászattörténeteiből (Második közlemény)

legkésőbb 1900-ra el kellett készülnie. A herényit, 1907-ig nem említik a Vadásznaplóban, így ezt csak a szétválás után létesíthették. (1907-től a Vadásznapló csak Pál uradalmának adatait tartalmazza) Az iharosi vadaskert területe kb. 2400 kat. hold volt, a herényi ennek mintegy a fele, talán valamivel nagyobb.

3 A nagyvad- (lényegében a szarvas-) állomány téli etetésére gyakorlatilag csak a vadaskertekben került sor. „Az iharosi uradalomban töltött időmben... a vadaskertben tartott szarvasállomány télen rendszeresen volt etetve. Nyáron az erdei nyiladékokon termelt szénát állandó nagyméretű fedett szénapajtában tároltuk. Télen odajártak a szarvasok, és onnan lófogattal vittük a szénát a többi etetőbe. A vadaskertben emlékezetem szerint volt 5 etető. Üresek sohasem maradtak. Az etetők közvetlen közelében pedig csöves tengerivel etettük a szarvasokat. Ahogy az etető fogat (szán) közeledett, a szarvasok már lestek. A kocsis a lovak elé is dobott egypár fejet (kukoricacső-NDI), és ahogy kezdték ropogtatni, kezdtek a szarvasok topogni és közeledni. Az a pár öreg bika, ezek télen külön éltek, külön etetőre jártak, kaptak zabot is. Ezenkívül vadgesztenyét is etettünk.'"

1 Mivel a Vadásznaplóban számos olyan adat van, melyeket a vadbiológiai kutatás is hasznosíthat, ezért megpróbáltam olyan vadászattörténeti tanulmányt készíteni, amelyet a vadászattudomány is hasznosíthat. Azonban a kézirat első változatának elkészülte után vadász-vadbiológus részről számos meggondolást igénylő észrevétel merült fel, így tanulmányom vadbiológiai jellegű kitérőinek zömét célszerűnek láttam elhagyni, és csak azokat hagytam benne, melyek a történeti részt jobban érthetővé teszik. Afőerdészlak Iharosban, 1940 körül. (Barthos Tibor felvétele)