Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Paál László: Somogy megye sajtója 1863-1890. (Első közlemény)

A publicisztikai műfajcsaládban kitüntetett szerep jutott a vezércikkeknek. Az első oldalon hozott, gyakran a másodikra is áthúzódó írások igen eltérő terjedelemben foglalkoztak a legfontosabb, illetve legidőszerűbb politikai, társadalmi, gazdasági kérdésekkel. Természetesen e helyre kerültek a különböző ünnepi köszöntések, és itt fejtették ki véleményüket a szerkesztők a választási kampányok során. Gyakran ad vezércikktémát az országgyűlés is. Részben a megye országgyűlési képviselőinek felszólalása vagy éppen el nem hangzott gondolatai kerültek ide, illetve a szerkesztőség egy-egy belső vagy külső munkatársának akadt hozzáfűznivalója a törvényhozás folyamatához. Ugyancsak általában a vezércikkekben olvasható összegezés, elemzés a megye, a székhelyváros helyzetéről, hivatalos jelentések alapján. Ha néhány témacsoportot külön is ki kellene emelnünk eredeti gondolatai, a kérdéskör megközelítése miatt, elsősorban a gazdaság helyzetével foglalkozó cikkek kerülnének ide. Azok az írások, melyekben a szerzők megpróbálnak választ keresni az elhúzódó, elsősorban a mezőgazdaságot és a kisipart sújtó gazdasági válság okaira - általában azonban alapos közgazdasági ismeretek nélkül, elfogultsággal, egyoldalú szemlélettel. E vezércikkekben elsírja panaszát a megfelelő cselédséget nem találó nagybirtokos, a mezőgazdasági bérmunkások „zsarolóan magas" napszámbérét kifogásoló nagygazda, a néhány holdján megélni nem tudó kisbirtokos, és persze a kisiparos is, aki nem állja a versenyt a rohamosan gépesedő nagyiparral. (Sajnos, a nincstelen városi és falusi bérmunkások tömegét senki nem kérdezte meg.) Ugyanakkor előtérbe került az ipar fontosságának bizonygatása. ,Az újkor ezen óriási szülöttének , az iparnak vállain nyugszik a modern társadalmi rend hatalmas épülete" - olvashattuk már 1867-ben.

25 - A másik témakör; az erősödő munkásmozgalmak és szerveződések. A cikkírók azonban alig tudnak mit kezdeni a „socializmus", a „strike" és hasonló politológiai fogalmakkal. Persze azért megpróbálják elemezgetni a társadalmat veszélyeztető jelenségek okait, összefüggéseit. Egyebek közt olyan következtetésekre jutnak, hogy minden társadalmi bajnak oka a magas napszám, vagy az, hogy túl sok az évi munkaszüneti nap, nincsen elég jóakarat, igyekezet a munkásokban, vagy az ipar, az építkezések elvonják a munkaerőt a mezőgazdaságból, az idegen eszmék beáramlása stb. A különösen a Somogy szerkesztősége által deklarált „népnevelés", felvilágosítás is megjelenik e műfaj keretében. Gr. Széchényi Imre: A nép című cikkében kifejti, hogy „az állam csak szellemileg és anyagilag független, szabad és felvilágosult polgárok mellett működhet magasabb szinten."

26 Gyakran kerül elő a nevelés, a népiskola ügye, különösen az utóbbival kapcsolatos törvény végrehajtásának nehézségeit tapasztalva. Visszatérő téma a vallásos nevelés kiszorulásától való félelem: többen ugyanis a világiasodásban - (polgári házasság!) - látják a társadalmi válság okait, és természetszerűen javasolják erősíteni a vallásos nevelést az iskolákban. Általában pedig - nem feltétlenül vallási megközelítésben - Roboz jeleskedik a társadalom erkölcsi állapotának bemutatásában, az egyre több helyütt és formában megnyilvánuló romlottság ostorozásában. És az általános tetemrehívásból nem maradnak ki a baloldali újságírók. Hiszen „hogy a nép bizonyos része ily útra terelődött - (mármint szervezkedik, megtagadja a munkát, kiköti a munkabér összegét - a szerk.) a baloldal újságírói is hibásak."

27 A másik nagy publicisztikai műfaj, a „belső vezér" vagy elemző cikk nem, vagy alig különbözött az első oldalas rokonától. Ha igen, akkor a stílusukban, illetve logikai eszközök figyelmesebb felhasználásában van eltérés: nem patetikus vagy iro-