Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Paál László: Somogy megye sajtója 1863-1890. (Első közlemény)

nikus hangvétellel igyekeztek hatni, hanem érvekkel, cáfolatokkal, adatokkal. Ilyen megközelítéssel és igénnyel próbált választ adni pl. egy sorozat arról, hogyan lehetne enyhíteni az adózó nép sorsát. A hetesi református lelkész a közművelődésről, mint a falusi lakosság felemelkedésének fontos eszközéről ír, széles látókörrel. Roboz egy cikkében a középbirtokos osztály elszegényedésének okait elemzi. Olvashatunk továbbá e műfajban a demokráciáról, Somogy elmaradottságának okairól. Figyelmet érdemel e műfajban a társadalmi gondok olyan megközelítése egy írásban, melyet a vezércikkben hiányoltunk. Az 1887-ben közölt, A munkáskérdés című írásban elemzés szerzője az internacionalista mozgalom veszélyeiről szólva a munkaadók és a munkavállalók közötti „kölcsönös méltányosságról és igazságról" beszélt. Hangsúlyozta: a munkások nem követelnek mást, mint hogy őket is az emberiség többi részéhez hasonlóan ismerjék el. Külön kell megemlíteni az ismeretterjesztő cikkeket. Az ilyen célú írások elsősorban a mezőgazdaság köréből választották témáikat, de általános, természettudományos cikkekkel is találkozhatunk helyi, de még inkább fővárosi szerzők tollából. Nem mondható ritkának zglossza a lapokban. F műfaj művelését a Somogyban Roboz jórészt magának tartotta fenn, sűrűn megjelenő Fekete leves" rovatában. Mellette az egyik legtehetségesebb és legtermékenyebb „Fekete leves"-szerző Vinkovics Antal gyöngyös melléki jegyző volt, ics, vics álnéven. (Csak érdekességként említjük meg, hogy a hatvanas években a fővárosban létezett egy ugyanilyen nevű szatirikus lap, melynek somogyi származású volt a szerkesztője: Matkovics Pál.) Néhány más szerző is próbálkozott e műfajjal, általában név nélkül. (Gyakoribb témák: a megye minősíthetetlen útviszonyai, egyes ellenzéki képviselők kudarcba fulladt szereplései, az értelmiségiek elhelyezkedési nehézségei stb.) Az egyéb műfajok közül némelyikről említést tettünk a tárca rovat kapcsán. Itt kaptak helyet irodalmi próbálkozások, verses és prózai művek, színes útirajzok, visszaemlékezések és jeles alkotók - pl. Jókai - munkái is, gyakran folytatásokban, meglehetősen eltérő színvonalon. Kisebb terjedelmű irodalmi jellegű írásokat helyeztek el a - nem rendszeresen megjelenő - Csarnok rovatban. Két műfajról - hatásuk okán - külön is szólunk. Az egyik csoportba a színházi kritikák tartoznak. Elsősorban a Somogy emlékezik meg minden alkalommal a Kaposvárott játszó hivatásos színészek produkcióiról, bár nemegyszer csupán az Újdonságok rovatba dugva el 20-25 hasábsoros méltatásokat. Pedig ezek a rendkívül tömör írások - szemben a más műfajokban gyakran tapasztalt gáttalan locsogással - igen konkrét és határozott véleményt formálnak egy-egy darab kiállításáról, rendezéséről, a színészi játékról, általában a szerző megjelölése nélkül. A másik említésre méltó „egyéb" műfaj az irodalom címszó alatt közölt recenziók csokra. Ezekben a néhány mondatos ismertetőkben a megjelent vagy megjelenésre váró tudományos, ismeretterjesztő vagy szépirodalmi műveket ismertetik a - minden bizonnyal a kiadók által megbízott szakemberek. A lapok ezzel fontos szerepet vállaltak a művek terjesztésében. Műszaki szerkesztés, nyomdatechnika A vizsgált időszakban a fővárosi lapokban is a negyvenes években kialakult újságkép hagyományai szerint tervezték meg az oldalakat a szerkesztőségekben.