Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Borsa Iván: A Somogyi Konvent oklevelei az Országos Levéltárban (Forrásközlés) (Első közlemény

ne tennénk ezt? -, úgy A somogyi konvent oklevelei az Országos Levéltárban cím alatt nem csak a Diplomatikai Levéltárban, hanem a Levéltár Diplomatikai Fényképgyűjteményében őrzött oklevelek kivonatait is közölnünk kell. A másik eltérés kisebb jelentőségű. Nem látom indokát annak, hogy a Kovachich Márton György által megalapított. Fejér György és mások által is követett királyok szerinti alkorszakok szerint történjék az oklevelek közzététele. így ez az első közlemény a somogyi konventnek a mai Országos Levéltárban eredetiben vagy fényképmásolatban őrzött Árpád-kori (az 1300. évvel bezáróan keletkezett) okleveleiről közöl részletes kivonatokat, ideértve azokat a szövegeket is, amelyek a konvent oklevelében átírásban maradtak fenn. Az így választott közlési mód azt az újítást is megkívánja, hogy ne közöljön ismételten olyan oklevélkivonatokat, amelyek akár a Somogy megye múltjából címet viselő levéltári évkönyvben, akár más korszerű kiadványban - az évkönyvben megszokott részletességgel kivonatokban már napvilágot látott. Ilyen esetekben nem részletes kivonatot, hanem csak rövid regesztát adunk, utalva a megfelelő kiadásra. Bízom benne, hogy

7 ha nekem nem is adatik meg, hogy az oklevélkivonatok tervezett sorozata elérkezzék 1490-ig, a Komjáthy Miklós által csupán a Diplomatikai Levéltárból közzétett Jagelló-kori kivonatokig, lesz olyan utód, aki a sorozatot eljuttatja a Jagelló-korig és közzé fogja tenni az évkönyvben a somogyi konventnek a Diplomatikai Fényképgyűjteményben levő Jagelló-kori okleveleinek kivonatát is. Az eddigi 21 közleményben a somogyi konvent kizárólag hiteleshelyi tevékenysége során kiadott okleveleinek kivonatai láttak napvilágot. Nem volt eddig olyan oklevél, amely a konventnek saját kezdeményezéséből saját ügyében jött volna létre. Megjegyzendő, hogy a hiteleshelyi tevékenységet folytató egyházi intézmények (káptalanok és konventek) esetében mindig kivétel az ilyen magánjellegű oklevél. A pannonhalmi apátságnak a XIII. század elején a somogyi tizedek megszerzése érdekében folytatott törekvéseinek köszönhetjük a somogyi apát és a konvent első ismert - nem hiteleshelyi működése keretében létrejött - oklevelét, amely 1215-ben kelt. A somogyi konvent hiteleshelyi működése során keletkezett legrégibb oklevelének egy 1224. évi oklevelet tartott az irodalom. Alaposabb vizsgálat után meg kellett állapítani, hogy az oklevél száz évvel későbbi, s feltehetően az 1399. évi átírás során felejtődött ki az évszámból egy C betű. így a legrégibb hiteleshelyi oklevél egy 1252. évi lett, de ezzel szemben is komoly gyanú merült fel. A vitathatatlanul valódi, egyúttal eredeti alakjában ránk maradt legrégibb oklevél 1254. február 25-én kelt. Ezzel kapcsolatos oklevéltani észrevételek alább a 3- sz. oklevélkivot tatnál olvashatók. A kivonatok minden esetben, minden vonatkozásban igyekeznek követni az eredeti szöveg gondolatmenetét s lehetőség szerint annak szóhasználatát is. Egyes esetekben azonban indokolt megtartani a latin alakot is. Vonatkozik ez nem csak a szakmai nyelvben már kölcsönszóvá lett egyes kifejezésekre (pl. szerviens, officiális ), hanem olyan esetekre is, amikor a latin szónak a századok folyamán változott az értelme vagy más környezetben vagy más összefüggésben magyarban más és más a jelentése. Erre legjobb példa a comes sző, amely a legritkábban szerepel az eredeti követő, útitárs értelemben, mert leggyakrabban ugyan ispánt jelent, ele bizonyos összefüggésben a jelentése gróf is lehet. A XIII. században s még ezután néhány évtizeden át pedig előkelőbb, tekintélyesebb férfiúnak volt a megjelölése. Olyankor is ezt a megoldást kellett választani, amikor a szerzetesházak tisztségviselőinek megjelölése szükséges, s ezeknek nincs a köznyelvben magyar megfelelőjük, pl. custos,