Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Bősze Sándor: Adatok az angolszász szövetségesek Somogy megyét ért bombázásairól (1942. szeptember -1944. október)

bott követelményeknek. A hírláncban úgyszintén számos hiányosságot tapasztaltak a légoltalmi hatóságok. A kórházakat pedig egyszerűen elfelejtették bevonni a légoltalmi egészségügyi szolgálatba. Számos kisvárosban a lehetséges súlyos sérültek elszállítása egyáltalán nem lett megszervezve. A somogyi járásokból beérkezett tömör főszolgabírói jelentésekből úgy tűnt, hogy a megyében tartott részletgyakorlatok során nem tapasztaltak kirívó hiányosságokat. A Légoltalmi Liga Kaposvári Csoportjának 1943. június 25-i elnöki tanácsülésén készült jegyzőkönyve azonban a következő mondatokban foglalta össze a légoltalmi gyakorlatok tapasztalatát: a „működés ezen a téren az elmúlt három hónap alatt a vidéken kisebb méretű, mint a múlt évben, tekintettel a rossz időjárás folyamán nagyon visszamaradt mezei munkákra, de annál tevékenyebb lesz ez az aratás után."

12 A megye polgári lakossága a szaporodó és szigorodó rendeletek ellenére még 1944 elejére sem érezte át teljesen a közeledő légiveszélyt. Kaposváry György, Kaposvár polgármestere már csak ezért is tarthatta fontosnak, hogy felhívja a város polgárainak figyelmét a „légoltalmi előírások precízebb végrehajtására."

15 A lakosság önvédelmi kiképzése és az oktatók folyamatos képzése mellett 1943 nyarán hozzáláttak a kaposvári és a vidéki fegyvertelen légoltalmi-karhatalmi osztagok megszervezéséhez. Miután a magyar katonai vezetés ez év tavaszától „megélénkülő)" ellenséges légi tevékenységgel számolt, szükségesnek tartotta a már meglévő katonai mellett a polgári karhatalom létrehozását is. Ezt a munkát - a dolog természetéből fakadóan - a Pécsi IV. Honvéd Hadtest Parancsnokság mindvégig ellenőrzése alatt tartotta." A várható légitámadások pusztító hatásait kívánta csökkenteni a honvédelmi miniszter a 62100/eln. lgv. 1938. számú rendelete, illetve az ezt hatályon kívül helyező 88001/eln. lgv. 1939. számú rendelete a légoltalmi riasztószolgálat megszervezéséről. A tárca vezetője 1940-ben elrendelte a városoknak és a falvaknak a honi légvédelmi szolgálatba való bekapcsolódását. Eszerint az érintett települések légoltalmi központjai és az illetékes postaközpont között már a kiépítés első ütemében külön erre a célra szolgáló távbeszélővonalat kellett kiépíteni. A rendelkezést 1940 márciusában Somogyban Kaposvár polgármestere, Nagybajom, Somogyszob, Nagyatád, Berzence és Szigetvár jegyzői kapták meg." A fenti községek köre májusban Csurgóval és Marcalival bővült. A későbbiekben a „légiveszély" figyelmeztetőt a Kaposvári IV. Kerületi Légvédelmi Központ ezekkel a községekkel közölte. Magyarország területét 1942 őszén szovjet repülőgépek több alkalommal is bombázták. Ennek volt betudható, hogy Nagy Vilmos honvédelmi miniszter - hosszú idő után - ismét engedélyezte a szirénapróbákat. A riasztással egyébként rengeteg probléma volt: a hiányzó telefonvonalakon és az emberi hanyagságon túl a pénztelenség is gátolta az igazán hatékony rendszer kiépülését. Hiába szerették volna több faluban is alkalmazni a „42 M" jelű rövidhullámú parancsjelző rádiót, amikor olyan települések is államsegélyt kértek, mint Igal, Lengyeltóti, Nagyatád és Szigetvár.

16 A légoltalom eseményei között tarthatjuk számon az éjszakai elsötétítés bevezetésének különböző szakaszait. A honvédelmi tárca vezetője 1938-ban adta ki az első erre vonatkozó rendeletét, melyet aztán egy év múltán egy másik rendelkezésével hatályon kívül is helyezett. Mindenesetre 1940 tavaszán összeírták azt a Somogyban található 32 települést, amelyben villamos közvilágítás volt.

1 Bartha Károly 1941 júniusában intézkedett a „csökkentett világításnak honi légvédelmi készültség kihirdetését megelőző" rendelet kiadásáról. A Somogyi Újság tájékoztatása szerint augusztustól a megyében 0 óra 30 perctől kellett megkezdeni az elsösétítést. A Délvidék meg-