Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)
Bősze Sándor: Adatok az angolszász szövetségesek Somogy megyét ért bombázásairól (1942. szeptember -1944. október)
szállását követő rendelkezés csak egy esztendővel később nyert nagyobb jelentőséget, amikor is 1942 őszén a fentebb említett szovjet bombatámadások megindultak. 18 Másfél hónap múltán tovább szigorítva az elsötétítést, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter rendelete alapján 1942. november 2-tól a magánvilágítást és a közúti járművek lámpáit 23 órától hajnali 5 óráig el kellett takarni. A közvetlen légiveszély elmúltával a polgári lakosság a magán- és a közvilágítást érintő korlátozásoknak szintén kevesebb jelentőséget tulajdonított, mint a közigazgatási és a katonai hatóságok. Éppen ezért voltak kénytelenek a jogszabályalkotók magát a végrehajtást is szigorítani, s ahogy azt a Somogyi Újság 1943 márciusában hírül adta: „Ezentúl elzárással is büntetik az elsötétítés elmaradását. " 19 Ennek ellenére a pécsi légvédelmi kerület parancsnoka egy hónap elteltével hivatalos tisztelettel értesítette Stephaich alispánt, hogy a területén tett szemléi során több olyan községet talált, ahol 21 óra után nem alkalmazták a teljes elsötétítést. 20 Nyilván a szovjet légitámadásoknak tudható be, hogy a már említetteken túl, 1942 szeptemberétől újra és újra módosították a légoltalmi tudnivalókat. Rendelkeztek a vasútállomások csökkentett kivilágításáról, a tömegforgalmat lebonyolító helységek és helyiségek forgalmának szabályozásáról, az ipartelepek, az iskolák, az óvodák, valamint a templomok légoltalmáról. Szintén ettől kezdve kezdett el foglalkozni több katonai jogszabály a fel nem robbant bombákkal és az egyéb robbanószerkezetekkel kapcsolatos magatartással. A német megszállást követően megindult szisztematikus bombázás már merőben más feladatok elé állította a magyar légoltalmat. Sűrítették a figyelőhálózatot, szervezték a mentést és a tűzoltást, nagy erőfeszítéseket tettek az óvóhelyek számának gyarapítása érdekében, a földművelésügyi tárca pedig rendeletet adott ki a legelő állatok védelméről. A mentésnek egy sajátos területét jelentette a mind veszélyesebb Budapestről menekülők és kibombázottak vidéki elhelyezése. Somogyban, először a Balaton partjára, 1943 végétől érkeztek a fővárosiak. A későbbiekben már más somogyi településekre is elhelyezték őket. Ily módon 1944 augusztusára már közel 20000 ember talált ideiglenes otthonra. 21 1943-tól mind több rendelet és irányelv foglalkozott a kiépített óvóhelyek különböző típusaival. 22 Kaposváry György, a megyeszékhely polgármestere az óvóhelyek létesítésére téglakiutalást kérve, arról tájékoztatta az alispánt, hogy Kaposváron „a legközelebbi jövőben mintegy 90 db már megépült óvóhelyet kell korszerűsíteni, és mintegy 200 db új házcsoport óvóhelyet létesíteni. " 23 Tavasztól őszig valóban sok új légoltalmi pincét építettek, illetve újítottak fel. A Megyeház 1943 júniusában kialakított, 190 főt befogadó óvóhelyét hozzávetőlegesen 7000 pengőért korszerűsítették. 2 '' „Az elkészített tervek szerint 700 óvóhely kell, hogy magába fogadja a város lakosságát és nyújtson védelmet részére. Eddig 383 óvóhely készült el, főleg a belvárosban. Sajnos, az a helyzet, hogy a külvárosi háztulajdonosoknak nem áll akkora összeg rendelkezésére, hogy az előírásoknak megfelelő, modern óvóhelyeket el tudnák készíttetni. Nagyon indokolt esetben eltekint a mérnöki hivatal az óvóhely építéstől, ha beigazoltan megfelelő nagyságú és biztonságot nyújtó bunker áll az udvarban vagy a kertben a lakosság rendelkezésére." 15 - írta a tudósító, utalva a polgárok közti szociális különbségekre is. A Jugoszlávia ellen megindított német támadás részeként, 1941. április 6-án német bombázó és vadászrepülőgépek szelték át a Dunántúlt. Még ezen a napon, a megkezdődött harci tevékenység során déli szomszédaink felderítőgépei is átléptek a magyar légtérbe, és a Balaton vonaláig hatolva igyekeztek megfigyelni az
