Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szakály Sándor: Levelek és tábori lapok a háborúról. Miről írtak a magyar katonák 1942-1943-ban?

A korábbi katonai szolgálata idejéből származó leveleket, lapokat összevetve a háborúban, a fronton írtakkal azt tapasztaljuk, hogy írójuk a katonai szolgálatot a Haza iránti kötelesség teljesítésének, a minden férfi számára teljesítendő kötelességnek tekintette. Nem vonult be lelkesedéssel, de elfogadta, hogy ez a kötelessége és ha el kell menni, akkor el kell menni. Ugyancsak elfogadta a hadsereg hierarchikus rendjét is, és természetesnek vette, hogy ez a hierarchia nem az életkor, nem a civil életben szerzett élettapasztalatok alapján épül fel. A tisztek többnyire elérhetetlen magasságban lévőnek tűntek előtte, leveleiben csak a tisztesekről és az őrmester úrról tesz említést. Az élelmezésről írt a legtöbbet, főleg a még Magyarországon keltezett lapokon. A „kosztot" elfogadhatónak találta, de jól jönne hozzá egy kis hazai pótlás, szalonna, sonka, kenyér. A frontra indulás előtt viszont már arra panaszkodott, hogy szinte mindennap lencse, bab, kelkáposzta kerül a csajkába, hús csak elvétve akad. Az 1942. május 27-e után írott lapok, levelek többsége a jövőt taglalja: vajon kimennek-e a frontra, leszerel-e ő is, hiszen az idősebbeket hazaengedik. Nagyon elszomorítja, hogy nincs falubeli, de még környékbeli sem a közelében. Ugyanakkor sok a nemzetiségi - a szlovák -, de jórészt még ők is leszereltek, aki pedig maradt, az majdnem minden hét végén hazamehet, mivel közel lakik. Beszámol lapjain a városról, Kassáról is: szép, sok a látnivaló, de jobb lenne otthon, szívesebben nézné a „babadagi oldalt", a hazai dombokat. Nagyon reménykedik még egy rövid szabadságban az indulás előtt, jó lenne elbúcsúzni. Ezek a többnyire rövid információk egy sablonos, minden lapon azonos keretbe vannak beágyazva. Vegyük pl. a megszólítást. Györki István rendelkezésünkre álló hatvanegy levelében és lapján hatvan esetben használja megszólításként a „Kedves párom", egy esetben a „Kedves feleségem" kifejezést. Ezt a megszólítást követi mindannyiszor, csekély eltéréssel a következő mondat: „Kívánom, soraim a legjobb egészségben találjanak. Én hála Istennek egészséges vagyok, amit neked is szívből kívánok." E sorokat követi a második megszólítás, amely csak a legritkább esetben marad el. Ez fele-fele arányban „Kedves Gizám", illetve „Kedves párom". A befejező sorok, hasonlóan a megszólításhoz és az első mondatokhoz, szinte minden esetben ugyanazok. Természetesen egy-két szavas eltérések találhatók, de többnyire a következőket olvashatjuk: „Sokszor csókol és gondol rád a távolból: Pista", vagy: „Maradok szerető párod, sokszor csókol és gondol rád a távolból: Pista". Ezek a sorok a Don partjára történt kiérkezés után így módosulnak: „Sokszor csókol és gondol rád valahol a Don partjáról: Pista", vagy „Sokszor csókol ebből a szép paradicsomból: Pista", vagy így: „Sokszor csókol és gondol rád ebből a vad idegenből: Pista." A Györki István használta fordulatok jórészt megtalálhatók az ő társadalmi rétegéhez tartozó többi katona írásaiban is. Érdekes megfigyelni a Györki Istvánnak írt leveleket, amelyek testvéreitől és szüleitől származnak. Akár a címzett is írhatta volna őket! A levelek egy részében feltűnik a szomszédoknak, a barátoknak küldött üzenet is. Ilyenkor a búcsúsorok előtt ezt olvashatjuk: „Tiszteltetem a szomszédokat", vagy „Tiszteltetem őket is." Természetesen a megszólítás és a búcsúzás közötti szöveg tájékoztat a katonák mindennapjairól, gondolatvilágáról. Érdekes, hogy sokkal több helyet foglal el az otthoni dolgok iránti érdeklődés, mint a saját életkörülményekről szóló tudósítás. Györki István lapjaiban és leveleiben egyszer sem történik utalás az ellenségre. A levélíró nem töpreng, hogy ki az ellenség, vagy hogy miért kell legyőzni, az mit