Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szakály Sándor: Levelek és tábori lapok a háborúról. Miről írtak a magyar katonák 1942-1943-ban?

Az alapul vett tábori levelezőlap- és levélgyűjtemény családi hagyatékban maradt fenn.

14 A fronton lévő férjnek a feleségéhez, a feleségnek a férjéhez írott leveleit tartalmazza, kiegészítve a feleség fronton lévő öccsének a nővéréhez írt, valamint a fronton lévő férj számára a testvéreitől és szüleitől érkezett lapokkal. Nézzük először a fronton lévő katonát! Györki István honvéd 1907. március 27-én született a Somogy megyei Törökkoppányban. A falu lakosainak száma 900 és 1100 fő között mozgott, a lakosság, így Györki István is földműveléssel foglalkozott. A hat elemit végzett parasztember szerette a zenét, maga is játszott hangszeren. Szülei és testvérei - öten - maguk is a faluban éltek. Györki István nős volt, gyermektelen. Felesége, Szakály Gizella, hat elemis parasztasszony ugyancsak Törökkoppányban született 1911-ben. Saját házuk, mintegy három hold földjük, kis szőlőjük volt. Néhány tehenet, sertést, illetve tyúkokat, kacsákat, libákat neveltek, többnyire saját szükségletükre. Györki István 1937-től több alkalommal is teljesített katonai szolgálatot Kaposvárott, Alsóvereckén, Kassán. Gyalogos volt, illetve szolgálata egy részében határvadász. 1942. május 27-én vonult be a magyar 2. hadsereg mozgósítását követően az 51. honvéd gyalogezredhez Kassára. Alakulatával 1942. július 6-án indult a frontra. Vasúti szállítás, majd 1500 km-es gyalogmenet után érte el társaival együtt a Don partját. A szovjet áttörésnél esett el 1943. január 27-én, aknatalálat érte. A másik levélíró, Szakály Sándor 1919. július 25-én született Törökkoppányban. Ő Györki Istvánné öccse volt. Apja falusi cipészmester, négy testvére közül három lány, egy fiú. Két gimnáziumi osztályt végzett a pápai katolikus gimnáziumban, de a család anyagi nehézségei miatt a tanulást abba kellet hagynia. Szakmát tanult, péksegéd lett és pékként dolgozott a Dunántúl több városában illetve falujában. 1941-ben vonult be tényleges katonai szolgálatra, és azt tervezte, hogy majd tovább szolgál, repülő szeretett volna lenni. A 2. hadsereg tavaszi kivonulásakor, mint a pécsi IV. hadtest egyik sütőoszlopának katonája került a frontra, szakaszvezető lett. 1943. január 18-án tűnt el a szovjet támadás után. Bizonytalan hírek érkeztek felőle még 1946-ban is, levél, lap soha. Eltűnt, valahol Oroszországban. Györki István az 1942. május 27-1 bevonulástól kezdve hatvanegy tábori levelezőlapot illetve levelet írt a feleségének. Ezek közül tizenhárom még Magyarországon íródott, a kötelező cenzúrázás nélkül. A fennmaradó negyvennyolc jelentkezés közül öt levél, negyvenhárom tábori postai levelezőlap. A Magyarországról írott küldemények közül négy a levél, kettő a képeslap és hét a levelezőlap. A két képeslap már a frontra történt vasúti szállítás pihenőhelyein kelt és csak rövid üdvözletet tartalmaz. Györki István lapjait, leveleit vizsgálva lehetőségünk nyílott a korábbi katonai szolgálata idejéből fennmaradt leveleivel, lapjaival összevetést készíteni. A talán meglepőnek ható eredmény az, hogy nincs alapvető eltérés sem a tartalomban sem a formában. A formához annyit, hogy szinte kivétel nélkül ceruzával írt, számos helyesírási hibát mutató levelek és lapok ezek, az elemi iskolában tanult megszólításokkal és búcsúformákkal. Györki István fennmaradt írásai 1942. május 27-e és 1943. január 7-e között keletkeztek. Ez 3,7 napi gyakoriságot jelent. Természetesen lehetett ez nagyobb gyakoriság is, de a fennmaradt lapok csak ezt igazolják. A lapok sűrűsége 1942. szeptember 14-e után nagyobb. Ennek az oka egyszerű. Ekkor érkezett ki a Don partjára Györki István alakulatával, ekkor ért véget az 1500 km-es gyalogmenet, s került fedél a katonák feje fölé, melyről ezt írta Györki István: „Két hónap után első alkalommal van fedél a fejünk felett".