Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szakály Sándor: Levelek és tábori lapok a háborúról. Miről írtak a magyar katonák 1942-1943-ban?

ségükre figyelmeztetve őket, mintegy az otthon „óhaját" közvetítve hozzájuk. A szöveg a következő volt: „Magyarország jövő békessége és felvirágzása - a szovjetoroszországi harcmezőkön dől el!" 1942 karácsonyára kiadtak egy karácsonyt idéző tábori postai levelezőlapot is, amelyet az otthoniak küldhettek a fronton lévőknek. Ez a lap a karácsony melegét, a családok együvé tartozását volt hivatva kifejezni a „kis Jézussal", a gyermekeivel álló anyával és a fegyverét markoló honvéddel, felirata pedig a következő volt: „1942 karácsonya harcoló honvédeinké és hozzátartozóiké!" Ebből a lapból sok tízezret küldtek el ismeretlenek is a fronton lévőknek, mintegy jelezve, hogy az egész ország figyel a harcolókra. A tábori postai levelezőlapok mellett viszonylag kevés, zárt borítékban feladott levél maradt fenn. Egy részük a frontról szabadságra hazatérők, vagy kórházba kerülők szívessége révén juthatott csak a hátországba, minthogy más lehetőség nem volt a cenzúra megkerülésére. Érdekes, hogy ezek a levelek sem árulnak el többet és mást a frontról, nem fednek fel többet a katonák gondolataiból, mint a nyílt tábori levelezőlapok. A frontra is mentek hasonló módon, illetve a csomagokba rejve levelek. A hadműveleti területen lévők részére általában havonta egy, meghatározott tömegű csomag küldése volt engedélyezve. Ennek a lehetőségével a legtöbben éltek is. A tábori postával továbbított írások többsége az 1942-es, 1943-as és 1944-es esztendőből maradt fenn, amikor az ország már a Szovjetunió elleni háború aktív résztvevője volt. Magyarország 1941. április 11-én vált első alkalommal a második világháború aktív résztvevőjévé, amikor a magyar királyi honvédség csapatai átlépték a felbomlóban lévő Jugoszláv Királyság határát, és a német Wehrmacht alakulatai mellett elfoglalták a Délvidéket. A Szovjetunió elleni háború előkészületeiről a magyar politikai és katonai vezetők nem kaptak közvetlen információkat a német féltől. A német katonai vezetés a Szovjetunió elleni hadműveletek kidolgozása során - legfelsőbb utasításra - csak a finn és a román haderővel számolt. Hitler nem kívánta a magyar haderő bevonását,

4 mert attól tartott, hogy a magyarok a csatlakozás fejében azonnal területi követelésekkel állnak elő. Eközben a magyar katonai vezetők, élükön Werth Henrik gyalogsági tábornokkal, a Honvéd Vezérkar főnökével, úgy látták, hogy az egyre feszültebbé váló német-magyar viszony háborús megoldása esetén Magyarország sem maradhat semleges. Úgy vélték, hogy a megváltozott európai helyzetben Magyarországra más feladatok várnak. Werth úgy értékelte a helyzetet, hogy 1938 és 1941 közötti változások - Magyarország ekkor kapta vissza Németország és Olaszország segítségével az 1920-ban tőle elvett területek egy részét: 1938 - Felvidék, 1939 - Kárpátalja, 1940 - Kelet-Magyarország és Észak-Erdély, 1941 - Délvidék és Muraköz - új erőviszonyokat teremtettek, és ennek következtében új feladatokat és lehetőségeket kínál Magyarország számára. A Honvéd Vezérkar főnökének megítélése szerint a jövő magyar külpolitikáját nem az expanzivitás, hanem a biztonság eszméjének kell irányítania. E biztonság letéteményese pedig csak a Németországgal szoros szövetségben lévő Magyarország lehet. Werth úgy látta, hogy a térségben Románia katonailag meggyengült, Szlovákia nem tekinthető katonai tényezőnek, Jugoszlávia pedig szétesett. Németország mellett Közép- illetve Kelet-Közép-Európában a meghatározó erő a Szovjetunió. A két nagyhatalom között a háború rövidesen kitörhet, Magyarországnak