Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szakály Sándor: Levelek és tábori lapok a háborúról. Miről írtak a magyar katonák 1942-1943-ban?

pedig - jövője szempontjából - Németország mellett a helye, ezért indokolt, hogy a két ország kölcsönös garanciális és segítségnyújtási szerződést - politikai és katonai megállapodást - kössön egymással. Bárdossy László miniszterelnök és külügyminiszter Werth írásos javaslatára 1941. május 124 válaszában úgy reagált, hogy egy ilyen megállapodás „...nem azon fordul meg, hogy egy ilyen szerződés megkötése kívánatos-e, hanem hogy a Német Birodalom egyáltalán hajlandó-e Magyarországgal a kölcsönösség alapján ilyen szerződést létesíteni"/' Werth Henriket nem elégítette ki Bárdossy László válasza, ezért ismét a kormányfőhöz fordult, és kifejtette, hogy ő miért látja indokoltnak az ország részvételét egy kirobbanó német-szovjet háborúban, éspedig a Német Birodalom oldalán: „1. mert ezt megköveteli az ország területi épségének, valamint állami, társadalmi és gazdasági rendszerünk biztosítása, 2. mert jövőnk érdekében az orosz szomszédság gyengítése és eltávolítása határainktól elsőrendű nemzeti érdekünk, 3. mert erre kötelez a keresztény nemzeti alapon álló világnézetünk és a bolsevizmussal szembeni elvi állásfoglalásunk úgy a múltban, mint a jelenben is, 4. mert politikailag a tengelyhatalmak mellett véglegesen lekötöttük magunkat, 5. mert további országgyarapításunk is ettől függ." A Honvéd Vezérkar főnökének „unszolása" ellenére a politikai vezetés elzárkózott a felajánlkozástól. Az 1941. június 22-i német támadást követően is csak a diplomáciai kapcsolatokat szakította meg a Szovjetunióval, 1941. június 23-án, amikor a Román Királyság illetve Finnország csapatai már a Wehrmacht seregtesteivel együtt nyomultak előre, és hamarosan sor került a Szlovák Állam haderejének támadására is. A magyar tartózkodást a Kassa városa ellen végrehajtott légitámadás oldotta fel, amikor is a támadókat a szovjet légierőhöz tartozónak tekintve a magyar katonai vezetés, illetve az államfő is úgy vélte, hogy a provokálatlan támadás megtorlást kíván. Az államfő döntését a kormány tudomásul vette, és az 1941. június 26-i rendkívüli minisztertanácsi ülésen kimondta, hogy a szovjet fél nem provokált támadása következtében a két ország között beállott a hadiállapot. Az Országgyaílés Képviselőházában 1941. június 27-én tett miniszterelnöki bejelentést hatalmas éljenzés fogadta, és még aznap megindult a magyar haderő csapatainak ellencsapása.

8 Az 1941. évi nyári hadműveletekben részt vevő magyar seregtest, a Kárpátcsoport súlyos harcok után két részre vált: a gyorshadtest tovább nyomult előre Ukrajnában, míg a seregtest másik része megszálló feladatokat látott el. 1941. november 6-án megkezdődött a gyorshadtest kivonása a hadszíntérről, és így a magyar katonai jelenlét a megszálló feladatok ellátására korlátozódott. A Honvéd Vezérkar új főnökének, vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredesnek az a törekvése, hogy a magyar katonai erőt a háború befejezéséig érintetlenül megtartsa, 1941 decemberében - 1942 januárjában szertefoszlott. A Wehrmachtnak Moszkva előterében elszenvedett veresége felértékelte a kis fegyvertárs országok katonai és gazdasági potenciálját, és megindult a német követelések sora. 1942 januárjában Ribbentrop birodalmi külügyminiszter, majd Keitel tábornagy, a véderő főparancsnokság főnöke Budapesten tárgyalt. A tárgyalások eredményeként a magyar politikai és katonai vezetés egy kilenc gyalog dandárból (1942 februárjától az elnevezésük könnyű hadosztályra változott), egy páncélos dandárból és egy repülőcsoportból álló hadsereg keleti hadszíntérre történő kiküldését vállalta 1942 tavaszára.

9 Szombathelyi kénytelen volt teljesíteni a német kívánságokat annak ellenére,