Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szili Ferenc: Egy somogyi baka első világháborús naplója 1914-1918

ahol három kozák katona ült egy kivágott gránnátt lukban már régebben észre vehettek ők engem amind bandukoltam egész nyugottan az erdő mellett A fegyverem a vállamon volt gondoltam hogy leveszem a vállamrul de csak hamar eszembe jutott hogy nem jo lesz hozzá nyúlni mert ezek nyomban le lőhetnek De ha látják hogy én nem nyúlok a fegyveremhez akkor biztossan ők sem Oda mentem hozzájuk jo napott köszöntem nékik magyarul egygyik közülük németül fogatta el Kuntág vincsi mondotta azonnal kérdezte hogy tudok e németül vénig sprekhem feleltem hogy kevesett értek Fegyvereik az ölükben hevertek nem vettem észre semmi ellenséges dolgot sőtt nevetgéltek beszéltek németül is oroszul is amibül én szép kevesett értettem de annyin meg értettem hogy fogjok akarnak lenni és nem akarnak többé vissza menni az orosz frontra Tehátt fel szettem az fegyvereikéit és mutasztottam nékik az utatt hogy mere menjenek előttem nem soká kellett gyalogolniok csak hamar megtaláltam a zászló aljatt egy kukoriczás földön nem meszsze az erdőbül a főhadnagy elé kísértem őkett el montam az egész találka történetét a főhadnagynak a három kozákrul amitt meg is halgatott Csak hogy talán mindenkinek meg tudott volna bocsájtani a harcztéren csak éppen a kozákoknak nem a főhadnagy Éppen a kozákokra haragudott a legjobban az orosz harcztéren Mind a hárman sorba alította és meg döglötök kutyák evvel a jel szóval melbe lövöldözte őkett Meg haltak szegény ördögök hiába nem akartak visza menni az orosz frontra rosz helen attak meg magukatt csakhogy ollan nyugottan meg halni nem láttam embereken mind azt a három kozákon A főhadnagy hátánál áltam a mikor sorba alította őkett a Broving a főhadnagy kezében volt mindjártt sejtették hogy mi fog velük történni mind a három egyszerre énrám nézett mindha én lettem volna az árulojjuk szegényeknek és azután öszsze néztek és kezett fogtak egymással és egyiksem szolt az életéért egy szőtt sem Azután el ástunk őkett a főhadnagy kiszette a kopczédulájjukatt és meg tutta rolluk hogy mind a három kozák magasabb rangú urak voltak A főhadnagy annyin mondott hogy ritkán adja meg kozák magátt de ezek is rá akattak. El torzított fejkaponya nélkül ült egy fa törzs mellett A gránát szilánk le vákta a fej kapinyátt Csodállatos dolgokatt lehetett látni a harcz tereken Ezen kis rajz amitt ide be ragasztottam Kirlibabai hegységbül származik amire egy előre vonulás alkalmával bukkantam rá orosz katona volt szegény bajtárs kerestem nála a halálczédulájját meg akartam tudni hogy mégis hova való lehett abban a nagy orosz országban de nem találtam nála... Éjszakák Mire valók a csendes éjszakák... Ha bus szemünkre nem jön álom... Miért a nagy harcz szabadság után... Ha minnyájunk nyakán a járom... Embertusák vad tombolása... Keresztül szántja a nagyvilágot... S mi nem tudunk csokorba kötni... Eg)) marék illatos virágod... Az álmot is kegyetlen kézzel... Meszszire hajtják kusza gondok... Csak aki elnémulva fekszik... Az lehet tán igazán boldog...