Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon

A Gazdapárt országos felmérő akciója során az akkori Magyarország 28 vármegyéjében látott esélyt a jelöltállításra, 29 választási körzetben biztos eséllyel, a másik 29-ben pedig megkezdték az agitációt. Végül következő körzetekben indítottak jelölteket: Somogy megyében a csurgói körzetben Nóvák János, sandi kisbirtokos, Marcaliban Kisiván János (k. g.), Nagyatádi Szabó István, Szigetvár, Hercegh Sándor, Tab, Dékány István (k. g.). Veszprém megyében a nagyvázsonyi körzetben Gózon Gyula szentgáli ref. pap, Enyingen Nagy Ádám Mihály, Ugod: Kiss Dénes (k. g., Takácsi). Tolna megyében, Szakcson Szemere Kálmán, Bonyhádon báró Dőry Pál (?), őt csak Betnár Béla lapjai tekintették gazdapártinak, a Magyar Lobogó nem említi. Baranyában a dárdai kerületben Csányi Sándor, a siklósiban Borsos István (ref. pap) lépett fel. Komáromban, Nagyigmándon Szijj Bálint, a Fejér megyei Vaálon Lukács Jánost nyerték meg (Lukács a radikális 48-as mozgalom egyik korai előharcosa volt). A további jelöltek az Alföld 12 választási körzetében léptek fel, de jelölttel szerepelt Zemplén megyéből Királyhelmec. Maros-Tordából Akosfalva, Torda-Aranyosból Felvinc, a kápolnai körzetből Mayer János lépett fel. Az 1910-ben felerősödött gazdapárt-tagtoborzás és -agitáció még nem hozott átütő sikereket a korábbi „szűz" területeken, mint a Duna-Tisza-köze, itt csupán két erős gazdapárti szervezet működött, az Ó- és Újkécske (ma Tiszakécske) és a Tiszafüreden megalakult poroszlói körzet. Az előbbiben - abonyi körzet - Faragó László ókécskei tanító, a poroszlóiban Diószeghy Mihály ref. pap volt a jelölt. Nem talált utat ekkor még a párt a homogén katolikus övezetekbe és a békési szlovákokat kivéve, a nemzetiségi területekre. Voltak az országnak olyan övezetei, ahol még középkori viszonyok uralkodtak és a hatóságok, valamint a sajtó is minden eszközzel felléptek azok ellen, akik e nép „jóakarói", az urak ellen merészeltek fellépni, mint Hurka Ferenc királyhelmeci polgármester. A „parasztdemagóg", „Dózsa György örökét" kisajátító jelöltet végül a hatóságok a jelöltségtől is megfosztották. Figyelmet érdemel még a jelöltek listáján szereplő Szemere Kálmán neve. Szakcson a szabad gazdák szervezete jelölte Szemerét. ,A jelölt teljesen magáévá tette a Gazdapárt programját, s egész szabad szervezetével a Gazdapárthoz való csatlakozását bejelentette. Programbeszédében is teljesen pártunk hívének vallja magát és ténykedéseiben a jövőben pártvezetőségünknek magát alárendeli."

1 7 A Gazdapárt tábora rohamosan gyarapodott, de túl kevés ideje volt a választásokig, számára korán jött ez a megmérettetés. Kedvezőtlenül alakult számára a politikai helyzet is, mivel a Munkapárt Tisza vezetésével gyorsan megszerveződött, programot nem adott, sokakat megtévesztett. A radikális városi polgárság, a 48-as pártból kiábrándult tömegek tőle várták az általános választójog behozatalát, a liberális, demokratikus reformok bevezetését. Ebbeli várakozását a párt nem cáfolta. Ebből következett, hogy Áchim L. András Orosházán és Bihar megyében is a Justhpárti jelöltekkel szemben a munkapárti mellett agitált. Orosházán gazdapárti jelölt is volt. A másik kedvezőtlen mozzanat volt, hogy a volt Balpárt és Justh-párt képviselőinek zöme a tiszántúli és részben erdélyi körzetekből került ki, és az ottani radikális 48-as sajtó és a mögötte álló értelmiség, beleértve a protestáns lelkészek egy részét is, lelkesen üdvözölte a MKSZ szervezeteinek megalakítását, de nem helyeselte a Justh-párttal szemben a gazdapárti törekvéseket és a külön jelölt állítását. Ezekben a körzetekben rendre Justh-párthoz tartozó jelölttől szenvedtek vereséget a gazdapártiak. A harmadik hátrányos tényező az volt, hogy a Khuen-Hédervári-kormány rendkívüli erőfeszítéseket tett azért, hogy munkapárti többség szülessen a választásokon. A belügyminiszter minden választási körzet helyzetéről részletes információt