Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)
Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon
kért. Legfontosabb szempontok közé tartozott a Justh-párt, parasztpártok és nemzetiségek mandátumhoz jutásának megakadályozása. Ehhez csendőri erősítés, katonaság kirendelése, főispáni és szolgabírói korteskedés és temérdek pénz állt rendelkezésre. A gazdapárt még anyagi erőforrásokkal ezt a versenyt nem győzhette. Elég volt csupán, hogy a kormánypárti jelölt katonaságot kért, mert pressziót akart gyakorolni, máris teljesítették kérését. Számos esetben csendőröket bocsátottak el, mert az ellenzéki jelölttel szimpatizáltak. A főispáni jelentésekben nyíltan szerepeltek a pénzáldozat növelését célzó észrevételek. 118 Egyedül Szabó István tett szert olyan presztízsre, hogy a főispán megtagadta Sélley Sándor munkapárti jelölt kérését, hogy a nagyatádi körzet falvait katonaság szállja meg. A főszolgabírók sem kértek katonaságot még Barcsra sem, ahol pedig pünkösdkor Sélleyt megdobálták záptojással. 149 Más körzetekben annál inkább megtettek mindent a hatóságok, egészen a gazdapárti jelölt lejáratásáig. Különösen az Alföldön, ahol még kísértett az agrárszocialista mozgalmak emléke, nem volt nehéz a gazdapárti jelöltről elhíresztelni, hogy szocialista. Somogyban ezt csupán Dékány Istvánnal (Tab) tették meg. Két éve még, 1908-ban Szabó Istvánt is ezzel a váddal illették. A visszaélések érzékeltetésére csak néhány kirívó eset a Dunán inneni területekről. A kápolnai körzetben a kisgazdák Mayer Jánost jelölték, de a helyi katolikus papság és községi jegyzők felkérték az OMGE újdonsült elnökét, akkor még az agráriusok vezérének számító gróf Károlyi Mihályt, aki a jelöltséget elvállalta. Mayerék hiába kérlelték, hogy lépjen fel másutt, hisz megteheti, és a körzetet adja át Mayernak. Károlyi ragaszkodott Kápolnához. Ezt a gesztust a nagybirtok háborújának vették a kisbirtok ellen. Azzá is vált. „Hallatlan az a terrorizmus, amelyet a gróf úr cselédjeivel a korteskedésre kirendelt gazdatisztek, jegyzők és mindenre kapható kortesekkel folytat." - írta a Mag\'ar Lobogó. Károlyi gróf 70 csendőr kíséretében, Meskó Pállal, az OMGE titkárával, papok és jegyzők „presszióival", Darányi „apó" támogató levelét lobogtatva, példa nélküli vesztegetésekkel folytatta kortesútját. Károlyi gróf a gazdapárti sajtó szerint 240 ezer (!) koronát költött a mandátumért. Ez az egyenlőtlen küzdelem megsokszorozta az ottani kisgazdák elszántságát. Mayert valóságos szekértábor kísérte választási körútján. Kápolnán olyan díszkaput emeltek a tiszteletére, amely mezőgazdasági szerszámokból, eszközökből állt (ásó, kapa, kasza, tokmány, eke, borona, gereblye, tarisznya, bocskor stb.). A kisbirtokosok Károlyi elleni haragját szemlélteti, hogy „Erdőtelken óriási zavargás volt. Záporesőként hullott a grófra és kíséretére a záptojás. 72 csendőr kísérte Károlyit, akik Maczky Gyula jegyző és Remenyik István főszolgabíró parancsára rohamot intéztek a nép ellen, ártatlanokat, nőket, öreg embereket ütlegelve, rugdalva. 150 Károlyi végül alig 40 megvásárolt szavazattal tudott győzni Mayerral szemben. A pénz játszotta a meghatározó szerepet a gyomai körzetben is. Itt a Várkonyimozgalom hajdani legerősebb körzetében voltak az Alföld legkiépítettebb kisgazdaszervezetei. A gazdapárt jelöltje Winter Ádám, mezőberényi németajkú kisbirtokos, községi bíró volt. Miután egymásnak adták a kilincset a különböző ellen- és önjelöltek, megjelent Dunántúlról a tipikus mandátumvásárló, Kovács Gyula személyében. 151 Kovács végig szintén a 48-as gazdapárt jelöltjének adta ki magát. Megvásárolta a helyi befolyásos lapokat, a Szeghalom-Vidéki Hírlapot, amelyikben nemrég Szabó István és Hercegh Sándor cikkezett, és amelyik meleg hangon üdvözölte a kisgazdaszervezkedést, most a Kovács-párt mellett agitált és Wintert gyalázta, hasonlóan járt el a Mezőberényvidéki Hírlap is. A Gyulán megjelenő Békésvármegye c. lap is teljes
