Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon

orgánuma és ezeket vallja magáénak velünk egy hadsereg, a Tolnamegyei Hírlap kuruc katonái."

128 A két lap két csoportot célzott meg, a Bauernbund a német kisbirtokosságot, a Tolnamegyei Hírlap pedig a megye magyar ajkú kisbirtokosságát. A cél teljesen azonos volt, Tolna megyét és környékét a kisbirtokos szövetség és a Gazdapárt bázisává tenni. Betnár Béla törekvései és munkássága vetekszik azzal, amit a Gazdapárt vezérei folytattak. Eredményei azonban kisebbek voltak, mivel a német és magyar ajkú kisbirtokosokat nem sikerült maradéktalanul egy táborba tömörítenie. A korábbi évtizedek, évszázadok során felhalmozódott kölcsönös bizalmatlanság nehezen oldódott. A nemzetiségi különbségek mellett lényeges volt a vallási különbség is. Míg a kisbirtokos és gazdapárti szervezkedés vezérei és tömegei elsősorban reformátusok voltak, addig a németség evangélikus és katolikus tömegei némileg konzervatívabb felfogást vallottak. Példa erre, hogy a Gazdapárt - eredeti - programjának 6. és 7. pontjával kapcsolatos aggályoskodó levelek sora érkezett a Bauernbund szerkesztőségébe. A 6. a holtkézi birtokok állami megváltását és parcellázását célozta, a 7. pedig az egyházi vagyon ingó és ingatlan részének nemzeti péztár kezelésbe adásáról szólt. Az aggódó levelekre a szerkesztőség nyilatkozni kényszerült, hogy tőlük távol áll minden szabadkőműves felfogás a nagybirtok és egyházi birtok vonatkozásában. Alapos reformokat akarnak, de kizárólag olyanokat, amelyek jogilag is megalapozottak.

129 A német lakosság kisebb hányada osztotta Betnár rendíthetetlen 48-asságát is. Inkább hajlottak a közjogi színezet nélküli szervezkedés eszméje felé. Jóllehet számos német kisbirtokos tett tanúságot amellett a Bauernbund hasábjain, hogy a német kisbirtokosság érdekei azonosak a magyarokéval és ők is ugyanúgy érdekeltek az ország gazdasági függetlenségében, ezt a németség egésze nem osztotta. Különösen eltérő volt a bácskaiak véleménye, akik a bánátiak - akik a Német Néppárt felé hajlottak - és a tolnaiak közt helyezkedtek el. Ezek a véleménybeli különbségek nem kaptak igazán teret Betnár lapjaiban, de erre utal az a puszta tény is, hogy a Tolnamegyei Hírlap meghirdette a Gazdapárt megyei szervezetének megalakítását és ezzel egy időben német nyelvű társa a „Deutsch-ungarischer Landes Bauernbund" alapító összejövetelére toborzott ugyanarra az időponrta Bonyhádra. Tették ezt úgy, hogy egyik lap olvasói sem tudták, hogy egyszerre két összejövetelre hivatalosak. A gazdapárti összejövetel a Tolna megyei magyar kisbirtokosoknak szólt, míg a Bauernbund felhívása a lap egész táborának. Betnár célja nyilvánvalóan az volt, hogy a hazafias német parasztokat is bevonja a Gazdapárt kötelékébe. A bonyhádi összejövetel előtt erről azzal igyekezett gondoskodni, hogy a szövetség megalakítására irányuló felhívások mellett széles teret kapott a Bauernbund hasábjain a politikai szervezkedés szükségessége és kisbirtokos jelöltek állítása a következő választásokra. Az eredetileg február 27-re tervezett összejövetelt végül március 6-án tartották meg Bonyhádon, a szabad ég alatt. Eredetileg a Walter Szálló nagytermébe hirdették, de oda a 2500-3000 ember, akik 120 település képviseletében érkeztek, nem fért be. Hivatalos volt a gyűlésre Szabó István képviselő is, de gyengélkedésre hivatkozva kimentette magát. Megjelent viszont Hercegh Sándor, a Gazdapárt elnöke, Engelmann József, a Neues Politisches Volksblatt szerkesztője, Ágh Endre, a Magyar Lobogó szerkesztője, Weber János országgyűlési képviselő, Schwetz Antal bonyhádi ügyvéd. A két és félezer résztvevő többsége valószínűsíthetően a Bauernbund táborát képezte. A legtöbben közülük Tolna mellett Bács-Bodrog, Baranya, Somogy, Fejér, Sopron, Veszprém megyéből érkeztek. Képviseltette magát kisebb