Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)
Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon
cegh Sándor túrkevei birtokos a mi mozgalmaink vezetője és oszlopa, hogy kinyilatkoztassa a magyar kisbirtokosság hitvallását. 109 Nem véletlen a két név együttes emlegetése, hiszen a már említett augusztusi választmányi ülésen döntés született arról, hogy a pártnak két elnöke lesz, Szabó István és Hercegh Sándor. Ezt Szabó képviselőségével, Hercegh pedig addigi tényleges vezérré válásával érdemelte ki. A bölcs döntést, mint javaslatot Mohácsy Lajos terjesztette elő Szentgálon, és választottak az új párt élére két elnököt. „Ki volna vezérségre hivatottabb" - vetette fel a kérdést, és szükségszerűen, a nagyszámú dunántúli kisgazda előtt Mohácsy lelkész - mint Szabó István? A felvetést hosszan tartó éljenzés követte. Majd amikor a javaslattevő kijelentette, hogy Szabót leköti a parlamenti munka, és kell egy ember a központban, aki végzi a toborzást és vezeti a politikai mozgalmat, és ez csak Hercegh Sándor lehet, egyszerre tört ki az éljenzés és a riadalom. Az egyértelmű ováció akkor követte a javaslatot, amikor Gózon Gyula szentgáli református pap, a gyűlés elnöke mindkét férfit elnökké megválasztottnak nyilvánította ki. Ezután Hercegh már viharos éljenzés közepette köszönhette meg elnöktársa, Szabó István nevében is a bizalmat. A kettős elnökválasztás nem csupán azt a praktikus logikát követte, amit Mohácsy felvetett - sőt ez csak látszólagos érv volt, mivel a parlamenti munka szünetelt, és új választásokkal kellett számolni - hanem annak a két tájegységnek az összefonódását, amit az új párt megjelenített. Az egyik Jász-Nagykun-Szolnok és Békés megyék mezővárosai és nagyközségei. E tájegység 24 jelentős településsel képviseltette magát. A másik Somogy, Veszprém és Baranya megyék aprófalvainak kisbirtokossága, összesen 20 településsel. A többi kb. 15 település hovatartozása megoszlott Komáromtól Biharig, Barstól Torontálig. Az is kétségtelen volt, hogy Kisújszállás, Karcag, Mezőtúr, vagy Hódmezővásárhely, Orosháza, Szarvas, Mezőberény, Gyoma, Békés stb. súlya nagyobb volt, mint Kisszöllős, Nemesszalók, Takácsi, vagy Beleg, Merenye, Markóc, Luzsok, Bürüs stb. településeké. A lényegében alföldi bázisra épülő pártnak nem lehetett volna egyértelmű dunántúli vezére, ezzel szemben Dunántúl megnyerését nem lehetett volna elérni az ott népszerű, ráadásul képviselő Szabó István mellőzésével. Ezért volt igazán bölcs a döntés. Bölcs döntés született a párt alelnöki tisztségeinek betöltésénél is. Az alek nökökre Laczka Sándor, túrkevei kisgazda, az előkészítő bizottság és a későbbi pártvezetés legaktívabb tagja, tulajdonképpen Hercegh Sándor legközvetlenebb híve tett javaslatot. A javaslat kifejezte Veszprém megye úttörő szerepét. Mohácsy Lajos, Kovács János (szentgáli kisbirtokos - új név a mozgalomban) és nagy Ádám Mihály (Enying) személyében hárman lehettek alelnökök. A másik tájegységet Szilágyi Sándor (Törökszentmiklós) és Vetró Lajos Endre (Hódmezővásárhely) képviselték. A végrehajtó bizottságban megfordultak az arányok. Alföld: Bíró Mátyás (Fegyvernek), Csáky Ferenc (Hódmezővásárhely), K. Horváth János (Orosháza), Könyves Lajos (Biharszentjános), Mészáros Jenő (Kisújszállás), Monori Mihály (Gyula), Mészáros Sándor (Szeghalom), vagyis 7 fő. Dunántúl: Bíró József (Markóc), Lőrinc János (Csokonya), Nagy József (Csokonya), Nóvák János (Sand), Szijj Bálint (Nagyigmánd), vagyis 5 fő. A végrehajtó bizottságnak tagjai voltak természetesen az elnökök és az alelnökök is, így 10:9-re alakult az Alföld:Dunántúl arány. Pártbizottsági tagokat választottak mindazokról a településekről, ahol az MKSZ-nek megalakult szervezetei voltak, több mint 50 helységből. Ezt a listát bővítették a későbbiek során, ahogy az új szervezetek alakultak.
