Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon

A párt egyik elnökének megválasztott Hercegh Sándor terjesztette elő Szentgálon a Gazdapárt programját. A programot a központ dolgozta ki, nyilván még az augusztusi választmányi ülésen. Azzal a megjegyzéssel tette közzé, hogy ez még nem a végleges program, az majd csak a beérkező vélemények alapján áll majd össze. Az 1910-es választások előtt kiadott, pontosított program ismeretében világossá válik, hogy az alakuló Gazdapárt számára a legtöbb gondot a Függetlenségi Párthoz való viszony, a közjogi színezet jelentette. A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" elnevezés arra enged következtéméi, hogy itt egy újabb függetlenségi frakció alakulásáról van csupán szó. Ezt a látszatot erősítik az eredetileg kidolgozott program bevezető gondolatai, mely szerint a párt programjának alapját Kossuth Lajos nemzetgazdasági eszméi képezik. Az 1. pont pedig így fogalmaz: „Miért is tántoríthatatlanul ragaszkodva Kossuth Lajos hagyományaihoz, e szellemben a Függetlenségi és 48-as Párt programjában lefektetett elveket törhetetlenül valljuk és hisszük s azok megvalósításáért minden vonalon cselekedhessünk, követeljük a népjogok széles körű kiterjesztését."

110 A 48-as eszmék jegyében lehetett elsősorban egy táborba gyűjteni a kisbirtokosokat és megtartani azok segítségét - elsősorban református papság, demokratikus vidéki értelmiség - akik a valódi 48-as szellemiség vidéki ápolói, megszállott hívei voltak. Ez, maradéktalanul így nem sikerült. Nem találjuk a Gazdapárt alakuló kongresszusán Varga Dezsőt, de az emlékezetes somogyi megyegyűlés más hangadó protestáns lelkészeit sem. A Köztelek cikkírója, Buday Barna is megjegyezte, hogy a 48-as eszmék voltak a legalkalmasabbak az összefogásra, mondván, hogy „ebben a körben egy nagy felszabadító gondolatot képviselnek, a demokratizmust és liberalizmust."

111 A 48-as függetlenségi hitvallás ugyanakkor jelentős károkat is okozott a pártnak az 1910-es választások idején. Egyik részről, miután a darabokra szakadt Függetlenségi Párt két frakcióban, a Kossuth Ferencében és ajusth Gyula vezetése alatt állóban egyesült, a választók előtt zavart okozott a 48-as függetlenségi gazdapártiak hovatartozása. Mivel Justh pártja is jelentős hatósági üldöztetésben részesült és hirdette a kisgazdaérdekek képviseletét, a birtokos parasztság szavazó rétege inkább rájuk szavazott. A tisztázatlan helyzet másik káros következménye volt, hogy számos körzetben a függetlenségi jelölt is gazdapártinak adta ki magát, tekintve a kisbirtokos szavazatok fontosságára, és így tudott nyerni a tényleges gazdapárti jelölttel szemben. Jellemző, hogy ez mennyire tisztázatlan kérdés maradt, hogy a választások után megválasztott gazdapárti képviselőket számos lap a justh-párti listára sorolta be. Jellemző esetnek vehető az is, hogy a dárdai körzet parasztképviselője, Csányi Sándor, miután 1910 februárjában csatlakozott a Gazdapárthoz, és annak jelöltjeként is lépett fel újra, Makón komoly szerepet vállalt az MKS2 helyi, 400 fős csoportjának megalakításában, de ugyanakkor segítette Justh Gyula dunántúli agitációs körútját.

112 A sikeres zászlóbontás után a párt vezetői nyilván felismerték ezt a kúszás helyzetet és lépéseket tettek a lassú, rugalmas elszakadás felé a Függetlenségi Párttól. Az sem vitás, hogy itt Szabó István engedett, hiszen a program bevezető gondolatai az ő korábbi számos beszédében elhangzottakat idézik vissza. Az új program teljesen törölte ezeket a gondolatokat, s még célzást sem tesz annak 48-asságára,

113 bár a párt neve nem változik. Érdekes epizódot tartalmaznak ezzel kapcsolatosan Kristóffy József emlékiratai. Kristóffy azt állítja, hogy formális megegyezésre jutott Szabó Istvánnal, miszerint törlik a párt nevéből a „48-as függetlenségi" jelzőt, és programba veszik az általános, titkos, egyenlő választójogot. Ennek viszonzásaként „én arra kö-