Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)
Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon
nem szabad, - nevezett népámító agitátorral szemben a legszigorúbb ellenőrzést gyakorolják, s az ily lázító tartalmú nyomtatványokat pedig azonnal koboztassák el, sőt a postákon már le kell tiltani azokat, s megakadályozni azok továbbítását." 83 Az intézkedések után Szemere nyomban beadvánnyal fordult az alispánhoz - neki is voltak információi -, és kérte a Kisberki, Nagyberki, Attala stb. községekben „a jogtalanul elkobzott plakátoknak" az azonnali visszaadását. Beadványában jóhiszeműen feltételezi, hogy a történtekről az alispán nem tudott. Szemere hivatalos hatalommal való visszaéléssel vádolta a megyei hatóságokat és tiltakozott az ellen, hogy a csendőrség „az oligarchák szolgahadának törvénytelen és jogtalan rendelkezéseit végrehajtsa, s eszközül felhasználtassék a népek elnyomására, a törvény arculcsapására". Egyben a csendőrség szolgálati szabályzatba ütköző tevékenységét - a felhívások lefoglalása és begyűjtése - felpanaszolta a Honvédelmi Minisztériumnál. Szemere végül tudatja az alispánnal, hogy Tolna megyei kollégája előtti kihallgatás során lemondott a SZGE elnöki posztjáról, az alapszabályokat visszavonta, azzal a kikötéssel, hogy fegyvertársainak és az egylet tagjainak nem esik bántódása, és többé nem fogják őket zaklatni, ellene pedig beszüntetik az eljárást, és a száműzetése megszűnik. 8 ' 4 Szemere fellebbezése után a belügyminiszter, Szabó miniszteri tanácsos aláírással, mint törvényellenest, megsemmisítette azt az alispáni körrendeletet, amely a Szemere-féle röpiratok elkobzását rendelte el. Az alispán mindezt kénytelen volt a főszolgabírókkal körrendeletében tudatni. Szemerével kapcsolatban nem ez volt az egyetlen törvénytelen eljárás. Megtette ezt korábban a Tolna megyei alispán is. 85 A történtek után Szemere Kálmán nem vonult vissza, mint azt tolnai alispánnak ígérte, hanem a törvényes kereteket felrúgó vármegyékben maga is törvényen kívül helyezve magát, folytatta tevékenységét. Titkos gyűléseket tartott, azokban a falvakban, ahol nem volt csendőrség, és a hatóság időben nem tudott közbelépni. így Attalán június 14-én, Kovács István kocsmájának udvarán. Szemere hosszú beszédet tartott hívei heves ovációi mellett. A főszolgabíró csendőrség híján nem tudott beavatkozni. A csornai állomásról tudott csak Mosdósra értesítést küldeni - itt volt legközelebb csendőrőrs -, és mire - este kilenc óra - megérkeztek a csendőrök, Szemere már Nakra utazott híveivel együtt. Az ügy előzményeihez tartozott, hogy Visnyei Imre és társai népgyűlést jelentettek be Szemere Kálmán fellépésével a települési törvényjavaslat magyarázata címen, de a főszolgabíró a gyűlést betiltotta. Hasonlóan megtagadta a gyűlés engedélyezését a kaposvári főszolgabíró is Nagyberki községben, ahol a nagyberki uradalomtól szerettek volna kisbérletekhez jutni. 86 Ezután tartott Szemere titkos gyűlést Attalán és Somogyszilben. A titkos gyűlések után a főszolgabíró 8 ill. 15 napi elzárásra, és 50 illetve 100 korona pénzbüntetésre ítélte a népvezért. Mindezekhez hozzájárult, hogy Szemere a főszolgabíró iránti ellenszenvének beadványaiban is hangot adott: „gondolkodóba esem az úrnak kvalifikátiója és hivatottsága felett, mely önt hivatalának magaslatára emelte." „Ki kérem magamnak, hogy engem egy szolgabíró, avagy bárkicsoda legyen is, hatalmi őrjöngésében és felfuvalkodottsággal vegyes korlátoltságánál fogva, ily kvalifikálhatatlan módon megrohanjon." 8 ' Természetesen a főszolgabírói ítélet most is törvényellenesnek bizonyult, amit a Belügyminisztérium ismét megsemmisíttetett. Szemere Kálmán a fellebbezésében már a „somogy-tolna-baranyai szabadgazdák földvásárló és földnagybérlő mozgalma tízezres bizottságának elnöké"-nek titulálja magát. Ez is azt mutatja, hogy ugyan a Tolna megyei alispánnak tett ígéretét betartotta, de tevékenységét nem szüntette be. Híveit továbbra is fanatizálni tudta az ellene
