Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)
Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon
föl is szólalok ebben a dologban" - nyilatkozta és hozzátette, hogy Lehner a legelemibb emberi jogokba gázolt és ezért vagy fegyelmi vizsgálatot fog ellene kérni, vagy hogy a gyűlés fejezze ki rosszallását a főszolgabíró iránt. 58 Szabó István végül a megyegyűlésen beérte a második variációval, de beszéde közben így is többször kitört a vihar. Kapotsfy főispán törvényesnek minősítette az eljárást, mire Széchényi gróf is azon a véleményen volt, hogy a főbírónak engedélyeznie kellett volna a népgyűlést. Kacskovics alispán - hisz ő rendelte el a tilalmat - javasolta, hogy vegyék le a napirendről a kérdést. Utána többen Szabónak adtak igazat. Majd a hangulatot látva az alispán azzal akart beosztottján segíteni, hogy a vele való beszélgetés során Lehner már elismerte tévedését, mert azt hitte, hogy „hírhedt Szemere-mozgalomról" van szó. Szabó István ezután követelte, hogy Lehner nyilvánosan ismerje el tévedését. A vihar mindkét párt részéről ismét kitört. A hangulat megmutatta, hogy most Szabó István oldalán áll a többség. Ezt látva a főispán - hiszen az ügy az egész törvényhatóság szégyene lett volna - könyörgőre fogta a szót Szabó István felé, mondván, hogy mivel az alispán felé már elismerte vétkét a főszolgabíró, álljon el az indítványától. Szabó István pedig most is bölcsen visszavonta indítványát, kijelentve, hogy célját már elérte. 59 Szabó István következő lépése, mely szintén nem kis mértékben növelte meg népszerűségét, a birtokos parasztság régi sérelmének felelevenítése volt. Először parlamenti interpellációjában vetette fel, hogy a volt úrbéres birtokosság régi tulajdonát képező korcsmáztatási jogot amikor az állam megváltotta az 1888. XXXI. t.c. félremagyarázásából következően a volt úrbéres birtokosság helyett a politikai községekre írták át. A képviselő Csokonya község régi döntéseinek átnézésén túl a jogi ismeretek széles skáláját vonultatta fel. Beszédének felépítése, érvelése logikája egy korabeli parasztembertől ma is ámulatba ejtő. Hivatkozik egy 1906-os curiai döntvényre (ma ez a legfelsőbb bíróság állásfoglalásának felelne meg) mely szerint a tőke kamataival együtt a volt úrbéres birtokosság tulajdonát képezi, azzal a kikötéssel, hogy ez a politikai községek által fordítandó a volt úrbéres közösség javára. Ennek ellenére Csokonya község képviselő-testülete már 1903-ban döntést hozott, hogy az ottani tőke kamataival átadandó az úrbéres gazdaközönségnek. Ezt azonban az uradalom megfellebbezte, és a vármegye elismerte a döntés helyességét, de a tőke (11 900 kor.) kamatait mégis visszarendelte a politikai községnek. 60 Szabó István interpellációjára természetesen, mint ahogy eddig egyikre sem, választ nem kapott, ezért úgy döntött, hogy a megye volt úrbéres gazdaközönségéhez fordul. Felhívást bocsátott ki, melyben közli, hogy Erdőcsokonya község képviselőtestülete egyhangúlag kimondta, hogy a kártalanítás összegét át kell adni a volt úrbéres birtokosoknak. Kéri, hogy csatlakozzanak a döntéshez, egyben kéri az egész gazdatársadalom közvéleményét, hogy a következő megyegyűlésre minden képviselő menjen el, mert ott fog eldőlni a kérdés, miután az állandó választmányi ülésen a tiszti főügyész, Andorka Elek elutasító álláspontja ellenére a megyegyűlés elé nem kerül az ügy. 61 Az augusztus 2-án tartott megyegyűlésen azután Szabó István nem várt sikert könyvelhetett el, ugyanis a testület egyhangúlag helybenhagyta Erdőcsokonya döntését. Ezután Szabó ismét felhívást intézett a megye gazdatársadalmához, elmondva, hogy miként járjanak el saját településeiken. „Előre tehát kisbirtokos társaim és mindazok, akik barátjai a népnek és az igazságnak, a jog kétségbevonhatatlanul mellettünk van és ha tömegesen lépünk föl, a teljes siker bizonyos. 62 - fejezi be felhívását a képviselő.
