Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)
Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon
tározatot Somogy megye törvényhatósága is hivatalból tárgyalta. Elhangzottak a szokásos ellenérvek a magántulajdon védelméről és az erkölcsök fellazulásától való félelemről stb. Varga Dezső viszont hatalmas beszédben vette védelmébe Hajdú vármegye határozatát. Magyarországon közel 2 millió hold maradt a főpapság kezén, szószoros értelemben, mivel 5297 katolikus plébánosból 3096-nak az évi jövedelme a 800 Ft-ot sem érte el. Varga Dezső történelmi példák tömegével bizonyította, hogy itt nem egyházi vagyonról, hanem állami, közvagyonról volt szó, melynek hozadékát a királyok, a Habsburgokat is beleértve, közcélokra rendszeresen igénybe vettek. „Mi a fontosabb? - teszi fel a kérdést a darányi lelkész. - Az-e, hog)' egynémelyük püspök vag}' érseknek százezrekre menő évi jövedelme legyen, holott egy miniszternek csak 24 ezer korona az évi fizetése, vagy az, hog) 7 orvosoltassék a vérveszteség, mely kivándorlás és az egygyermek-rendszer révén évenként százezrekkel fogyasztja a magyart? Ki a fontosabb? Az-e, hogy a főpapok, akik Krisztus szolgáinak mondják magukat, sokszor fejedelmi udvart tartva fényben, kényelemben, jólétben fürödjenek, négylovas hintón járjanak, holott mesterük és példaképük: Krisztus gyalog, legföljebb szamárháton járt és azt hangoztatta: „Az én országom nem e világból való", vagy az, hogy az ország népességét maholnap megtizedelő tüdővész borzalmas pusztításai enyhíttessenek újabb meg újabb gyógyintézetek, kórházak fölállítása által? Mi a fontosabb? Az-e, hogy a káptalanok tagjai és némely szerzetbeli barátok a majdnem teljesen tétlen életmód dacára is dúskálkodjanak az anyagi javakban, vagy pedig okos, szociális intézkedésekkel lehetővé tenni azt, hogy a szegény munkásnépnek a téli csikorgó hidegben tüzelőfája és naponként betevő falatja meglegyen?" Felhozza végül az 1848. XX. tc.-et, mely az egyházak közötti egyenlőséget és viszonosságot mondta ki, melyet végre kell hajtani. Természetes, hogy a szekularizáció legkövetkezetesebb hívei a protestánsok voltak, beleértve a kisgazdák hatalmas táborát is, akik a hatalmas egyházi vagyonban látták annak egyik okát, hogy nem tudják birtokaikat gyarapítani. Szabó István parlamentbe jutása után röviddel már szintén erről az igazságtalanságról beszélt. Leleplezve néppárti katolikus atyák képmutatását, kifejtette, hogy a birtokokkal nem rendelkező protestáns egyházak a nekik juttatott segélyt a legszegényebbek között osztják fel. Tegyék ezt a katolikusok is a saját hatalmas vagyonukkal. „Engem a választókerületem legszegényebb néposztálya küldött ide, mégpedig azért, hogy szószólója legyek, hogy érdekekit védelmezzem. Az is fogok lenni, mert ezt elsősorban békés úton akarom elérni (Helyes!) ha lehet (Felkiáltások: nono!)" 1 " 1 I logy a protestánsok Somogyban is a felvilágosultságnak és a polgári jogegyenlőségnek voltak hívei, azt a következő példa is bizonyítja. 1908. augusztusi törvényhatósági ülésen Matolcsy József, a csurgói főgimnázium vallástanára önálló indítványt tett, hogy a vármegye írjon föl a kormányhoz és a képviselőházhoz, valamint támogatást kérjen az összes törvényhatóságtól a magyar alkotmány védelmében a „Ne temere" kezdetű pápai enciklikával szemben. Ugyanis X. Pius pápa ebben a bullájában a vegyes házasságot ágyastársi viszonynak minősítette, melyet a hazai katolikus egyház kihirdetett. Ez pedig a Wekerle-féle törvényeket alapul véve törvény- és alkotmányellenes cselekedet volt. 16 Természetesen Varga tiszteletes javaslatához hasonlóan a törvényhatósági ülés ezt a javaslatot is leszavazta. A vármegye következő érdemes református lelkésze Máté Lajos volt Visontáról. 1909-ben őt választották meg az Országos Gazdapárt nagyatádi kerületének
