Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon

elnökévé. Máté Lajos megválasztása után kijelentette, hogy „teljes erejével a párt szolgálatában áll s fönnen fogja lobogtatni a zászlót, anélkül azonban, hogy bármily országos vezető szerepre vágyna, mert szerinte a kisbirtokosságnak magának kell a vezető szerepet betölteni. Szólott azután arról, hogy mily nagy szükségünk van nekünk egy igazi népparlamentre s a mai parlament átalakítására."

1 A dunántúli és alföldi példák sokaságának további sorolása helyett is egyértelműnek látszik, hogy a birtokos parasztság mentalitása és a református egyház puritánsága egy tőről fakadt. A származásukat tekintve is inkább a nép soraiból verbuválódott lelkészek a XX. század elején egyre tömegesebben szakítva a hagyományos, közjogi 48-assággal, egyre inkább a következetes jogegyenlőség, a demokrácia híveivé váltak és ezzel jelentős, elsősorban paraszti tömeget vittek a politikai harc színterére, messzemenően segítve azt a folyamatot, hogy a birtokos parasztság önálló politikai erővé váljon. így joggal mondható, hogy a „kényes, büszke pávák", kálvinista pávák voltak. A Kisbirtokosok Országos Szövetsége A kisbirtokosok összefogásának és önálló szervezkedésének az eszméje, mint ahogy az agrárszocializmusé is, az Alföld protestáns vidékeiről terjedt át a Dunántúlra. Az elősegítő tényezők közt szerepelt, amint erről szó esett a darabontkormány időszakában megindult erjedés, a munkás- és parasztmozgalmak tömegmozgalommá válása. A mozgalmak leszerelésére tett szokásos rendőri intézkedések mellett azonban két további lépés is történt. Az egyik a OMGE részéről. A hozzá kapcsolódó Magyar Gazdaszövetség és a GEOSZ (Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége) átfogták az egész országot. Az utóbbi főként a megyei gazdasági egyesületeket integrálta. A gazdaszövetség elsősorban gróf Károlyi Sándor nevével forrt össze. Ő indította el a szövetkezeti mozgalmat. Az egész országot behálózta a Hangya fogyasztási és értékesítési szövetkezet. Mellette létrejöttek a hitelszövetkezetek, raktározási szövetkezetek, de a legéletképesebbek voltak a parasztság számára a tejszövetkezetek, melyek főként a szarvasmarhatartással foglalkozó dél-dunántúli gazdák körében terjedtek el. Az utóbbi forma kivételével ezekre az volt a jellemző, hogy a nagybirtokosok érdekeit szolgálták. Ők ültek a megyei egyesületek vezérkarában, ők uralták a szövetkezeteket. A Hangya az ő termékeiket forgalmazta, kevés hasznát látták ennek a parasztok, akik önellátásra rendezkedtek be. Nem játaszhattak szerepet a tőkehiánnyal küzdő kisgazdaságok a hitelszövetkezetekben sem. Mindezek ellenére nagy súlyt fektettek arra, hogy a birtokos parasztság széles táborát maguk mellé állítsák és érdekeiket valami közös gazdaérdekként tüntessék fel. Számos akcióval, mintagazdasági látogatással igyekeztek „segíteni" a kisgazdákon. Somogy megyét is átszőtték a különböző szövetkezetek, segély- és önsegélyegyletek, hitelszövetkezetek. Az utóbbiak száma 1899-ben 53, 1908-ban 119 volt. Maga Szabó István is igazgatósági tagja volt az erdőcsokonyai hitelszövetkezetnek. Jellemző azonban, hogy a Somogy vármegyei hitelszövetkezetek elnöke Pallavicini Ede őrgróf volt. A megyei gazdasági egyesület élén Hoyos Miksa gróf állt. Bogyay Emil egyesületi titkárral együtt azonban idejekorán felismerte, hogy a somogyi kisgazdák közel kerültek az önálló érdekképviseleti szervezet megalakításához és ezzel az arisztokrácia gyámkodása veszélybe kerülhet, egyúttal pedig törekvéseik politikailag is veszélyes, ezért nagyon átgondolt akciók sorát valósították meg. 1908-