Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)
Nagy Domokos Imre: Fejezetek az iharosi-iharosberényi uradalmak vadászattörténeteiből (Második közlemény)
Hosszabb szünet után 1932-ben esett újra vaddisznó a területen, február 16-án, ugyancsak a Porrogi erdőben, a Czifra-lénián. Az elejtő a házigzda volt, s a disznó súlya 116 kg. Agyarhossza ismeretlen. 12 "' Március 19-én a Sukorodban, a Faiskolai hosszúlénián Inkey István is lőtt egy 58 kg-os disznót. 12 '' A nagyobbik disznó agyarai ugyan szerepeltek a trófeakiállításon, mivel azonban helyezést nem értek el, így a katalógus adatait nem közli. 12 A vadászév harmadik disznóját Ács Ferenc lőtte a Porrogi erdőben a Hosszú-lénián, 1933- január 17-én. A disznó súlya 120 kg volt, többi adata ismeretlen. 128 1934-ben két vaddisznó esett. Az elsőt a később tárgyalandó farkasvadászat során Pethő Andor lőtte a Sukorodban, súlya 130 kg volt. 129 Egyébként a farkashajtás során három további disznót is láttak. 130 Az év második disznója is Sukorodban esett, a Vadpajtai hosszúlénián. Ezt július 27-én lőtte Metzli Camill. Súlya ismeretlen, viszont agyarai a trófeakiállításon 130,40 ponttal X. helyezést és bronzérmet nyertek. A nagyagyar 22,0, a kisagyar 9,6 cm átlaghosszúságú volt. 131 Az általam tárgyalt időszak utolsó disznóját 1937. január 28-án apróvadvadászat közben lőtték az iharosi községi mezőn. Az elejtő neve nincs bevezetve a Vadásznaplóba, bár a résztvevőké igen. Valószínűleg „össztüzet" kaphatott gyöngygolyóval vagy öregsöréttel. Súlya ismeretlen, és nem szerepelt a trófeakiállításon sem. 132 Vélhetőleg egy eltévedt süldő lehetett. A későbbi években vaddisznó már nem jelentkezett. Barthos Tibor nem is emlékszik rá, hogy akár nyomát is látta volna. A vaddisznóállomány hazánkban az utóbbi másfél évszázadban állandó terjeszkedést mutat. Ez az 1850/70-es években és az utóbbi néhány évtizedben „demográfiai robbanásként" jelentkezett, a közbeeső időben lassabb folyamat volt. A fenti adatok ide minden erőltetés nélkül beilleszthetők. A disznók kikövetkeztethető mozgásiránya DNY-ÉK volt, tehát a Dráva-Mura vidékéről a nagyobb erdők felé mutatott. .Jelenleg sok van, a törzsállomány kb. 70-80 db, nagy testűek, öreg kan nincs. A négyéves kan ritka, mint a fehér holló." - írta nekem a másfél évtizeddel ezelőtti helyzetről Báder László. Viszont súlyadatokat nem közölt, igaz, nem is kértem a disznóét tőle. 133 Jelenleg a súlyátlagok a következők: kan 92, koca 85, süldő 44 kg. 134 A farkas Az uradalom vadászattörténetének legnagyobb szenzációját kétségtelenül „az iharosi farkas" elejtése jelentette. Nem is csoda, hiszen a Dunántúlról még valamikor a múlt század közepe után kipusztult a farkas (farkasjárásos vidéken nem lett volna már a múlt század hatvanas éveiben „szép őzállomány!); s ha néha-néha híre is kelt, rendszerint vaklárma volt az egész, mint pl. az 1895. januári vagy az 1922. novemberi hírek is. 135 De ha netán jelent is meg farkas azon a tájon, rendszerint nem maradt meg az eléggé jól kezelt és intenzíven vadászott erdőkben, hanem odébb állt. Ez esetben azonban egy jól megtermett kan farkas kiválóan érezte látszólag magát az iharosi vadaskertben, s úgy tűnt, esze ágában sem volt továbbállani. Mire hónapokkal első észlelése után sikerült elejteni, a legszerényebb számítások szerint is legalább 9 szarvast, 10 őzet, 2 borzot és jó néhány nyulat pusztított el. 1933 őszén Ács Ferenc praxit azzal a feladattal ültette fel az egyik sukorodi magaslesre Metzli, hogy figyelje a szarvasbőgést. Alkonyodott már, amikor megjelent a hívatlan vendég.
