Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Nagy Domokos Imre: Fejezetek az iharosi-iharosberényi uradalmak vadászattörténeteiből (Második közlemény)

ban, melyekről nem lehet megállapítani, hogy az előbbiek maradványát jelentették-e, vagy valamelyik szomszédtól kóboroltak át? Bár az, hogy mindkettő a Sukorodban esett, arra utal, hogy a bakoskúti állományból néhány példány valahogyan bejutott a vadaskertbe és ottragadt. Az elsőt 1928-ban Pál báró lőtte, melynek 3,- kg súlyú fejdísze a trófeakiállításon bronzérmet nyert. A másik 1929-ben esett, elejtője ismeretlen.

78 Az 1918-ig elejtett dámok közül 18 bika súlya ismert, ezek átlaga megdöbbentően alacsony: 38,44 kg; a szélső értékek 25 és 51 kg. 11 tehén átlagsúlya 30,77 kg; a szélső értékek 28 és 40 kg. Tíz borjúé 17,6 kg; a szélső értékek 15 és 18,25 kg. Viszont a húszas évek végén elejtett két bika súlya 91 és 82 kg voltak.

79 Ha ezeket az adatokat összevetjük a Szabolcs József által közölt gyulaji adatokkal

80 - jobb híján, mert Somogy megyei adatokat nem sikerült találnom - a következők derülnek ki: Az 1918 előtt elejtett bikák átlagsúlya kisebb, mint a gyulaji első agancsúak 39,6 kg-os átlaga! (A gyulaji kifejlett bikáké 53,1 kg.) A tehenek átlaga is alacsonyabb - ha nem is annyival - a gyulaji 32,2 kg-os átlagnál. Viszont a borjak átlagsúlya valamivel nagyobb a gyulaji 17,35 kg-nál. A legnehezebb borjúsúly több mint 24 kg volt, kb. azonos a legnehezebb gyulajival.

81 Az 1928-as bronzérmes lapátos testsúlya pedig jóval nehezebb a Szabolcs által megadott legnehezebb 86 kg-os gyulajinál. A hazai szakirodalom a dámmal meglehetősen felületesen bánt el. Mint ahogy betelepítésének körülményei is messze vannak attól, hogy tisztázottak legyenek,

82 ugyanúgy vagyunk egyéb adataival is. A Magyar Brehm és az Új Magyar Brehm köteteiben található 100-120 kg-os bikasúly éppen úgy vagy felületes becslés vagy más körülmények között élő külföldi állomány adatainak átvétele, mint a Szécsi-féle 140 kg.

83 Közelebb járnak a realitáshoz Bertóti István (a bika „alig haladja meg az egy mázsát" és az 50-60 kg súlyai tehén „már szép példánynak számít")

84 és Szederjei Ákos (a lapátos 70-120, a tehén 30-35 kg).

8S Egyértelmű adatok találhatók viszont a már hivatkozott Szabolcs Józsefen kívül Illés Nándornál. Ezek szerint a stomfai vadaskertben az 1884-88 közötti időben a lapátos átlagsúlya 74,7; a tehéné 27,0 kg volt. A ghymesi vadaskertben 1857 és 1885 között a lapátos átlagsúlya 57,12 kg-ról 55,3-ra a kanalasé (fiatal bika) 47,0 kg-ról 44,8-ra csökkent; a csaposé 31,9 kg-ról 32,3-ra nőtt; a tehéné 28,0-ról 27,6-ra csökkent.

86 Mindkét esetben túlszaporodott állományról volt szó. Bod Lajos véleménye szerint „a dám testsúlyával kapcsolatos ellentmondások részben arra vezethetők vissza, hogy a vadászati irodalom zsigerelt testsúlyt, az állattani irodalom az élőállat jellemzőit szokta közölni"

8 Ez igaz lehet, de az ismert vadászati szakember, Szécsi Zsigmond 140 kg-os lapátosát változatlanul nem magyarázza meg. A dámnál az agancs és a testsúlyviszonyát tudtommal nem vizsgálták, de azért az egyetlen adatot közlöm: 91 kg testsúly 3,0 kg agancssúly = 3,29%. Barthos Tibor a dámról nem tudott semmi érdemlegeset mondani. Báder László szerint a hetvenes években néha előfordult.

88 Császár György adatsorában nem szerepel. \