Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Nagy Domokos Imre: Fejezetek az iharosi-iharosberényi uradalmak vadászattörténeteiből (Második közlemény)

Délutánra pihenőt terveztünk. A kastéllyal szemben, sok tarka virágágyás kert közepén, állott a csinos vadászház, melyben a főerdész lakott. Őt látogattuk meg ebéd után. Köszönetemet akartam leróni nála, amellyel tartoztam neki, mivel az ő indítványára mentünk cserkészni reggel a bükkösbe, a nagy szarvasra, amelyet már nemcsak régóta ismert, de állandóan szemmel is tartott, s melyet az ő hasznos tanácsai szerint járva el, szerencsésen sikerült is elejtenem ma délelőtt."

,9 Barthos Tibornak beszélgetésünk során odaadtam elolvasni Széchényi könyvének egész iharosi fejezetét, melyet minden lényeges részében valósághűnek talált. A dámvad Ez az uradalom vadászattörténetének egyik rejtélye. A már említett Festeticsféle vadkárügyben egyértelműen „szarvasok és dámvadak" szerepelnek.

70 Ugyanakkor a dámokat egyetlen környékbeli uradalom sem vállalja sajátjának. Csekonics szerint Kaszóban csupán „egy pár, a szomszédos területekről átváltott" dám fordult elő. 1 Metzli ugyan 1906-os tudósításaiban egy-egy töredékmondat erejéig megemlíti a dámokat, 2 de sem előtte, sem utána nincs szó róluk. így utalásaiból semmilyen következtetést nem lehetett levonni. A dél-somogyi dámállomány története egyébként is tisztázatlan. Szabolcs József is csupán annyit ír könyvében, hogy „Studinka László szerint ezt az állományt 1880-tól 1890-ig telepítették Gyöngyöspusztára, és onnét terjeszkedett tovább, nagyrészt mesterséges beavatkozásai." ^ Mire - még a dolgozat legelső változatában - idáig eljutottam, Studinka László elhunyt, és az utalás nem volt továbbkövethető. A Vadásznapló előrenyomtatott fejlécében viszont a dámnak külön rovata van. Tehát nagyobb dámállományra számíthattak. A dám korábbi előfordulására - a már említett vadkárügyön kívül - mindössze annyi adatot találtam - hogy a Vadásznapló legelején lévő visszatekintő öszszegezés szerint 1899-ben és 1900-ban 2-2 lapátos esett az uradalomban. Azonban még az sem derül ki belőle, hogy Iharosban-e vagy Berényben? 1

A Vadászlap szerint 1900-ban Fazekasdencsen egy bika esett, 5 ez feltehetően azonos az egyik fentivel. Az első pontos adat 1905-ből való: a berényi-iharosi határon lévő Fehértói vágásban egy lapátos és egy borjú esett. 6 Az elkövetkező években Kanizsaberekben és a Csikgáton esett egy lapátos és négy tehén, a Burgyában egy bika és egy tehén. 1913 után viszont szép számmal található dám a Vadásznaplóban. A teríték zöme a Festetics-uradalommal határos Bakoskútra esik, itt 1913 és 1918 között 29 dix >i lőttek, s ebből 19-et az utolsó évben! Ugyanezen idő alatt a Burgyában 4, az Iharosi Községvágásban pedig egyetlenegy esett. ABakoskúton elejtett nagyszámú dám óhatatlanul visszautal az 1885-ös vadkárügyre. Úgy látszik, egy kisebb dámtörzs felejtődött a Festetics-ínkey határon lévő erdőcskékben, melyet a jószomszédság elve alapján mindkét uradalom békénhagyott. Egészen addig, míg az első világháború végén - vélhetően a növekvő vadkár és az élelemhiány miatt - fel nem számolták az állományt. Ezt aztán „sikerrel" megtetézte az 1919-es vadpusztítás, olyannyira, hogy gyakorlatilag nem maradt belőle. Mivel pedig a dám - szemben a szarvassal, vagy akár az őzzel - spontán igen kivételesen terjeszkedik, így az uradalom dám nélkül maradt. 1905 és 1918 között 43 dámvadat ejtettek el az uradalomban, mégpedig 28 bikát és 15 tehenet. Ebből 29-et (67,44%) a Bakoskúton, mégpedig 23 bikát (82%) és 6 tehenet (40%). A két világháború között már csak két lapátos esett az uradalom-