Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Nagy Domokos Imre: Fejezetek az iharosi-iharosberényi uradalmak vadászattörténeteiből (Második közlemény)

léten esett) 120 kg-nál nehezebb szarvastehénre vonatkozó néhány adata. Vadászismerőseim eg)' része magánbeszélgetésben ezt irreálisnak minősítette, másik része viszont elfogadhatónak tartotta. A hazai szakirodalom a 110-120 kg-os tehenet még elfogadja, bár - mint Szunyoghy megjegyzi - a szarvastehenet mostohán kezeli a magyar szakirodalom. Szerinte a tehenek országos átlagsúlya 85,6 kg; a szélső értékek 68 és 110 kg; az általa ismert két legnehezebb tehén 112 és 114 kg volt. Szederjei szerint Somogyban a kifejlett tehén átlagsúlya 110-120 kg; az ünőé 90 kg. Somogyszobon ezen belül a tehenek átlagsúlya 129,1 kg; a legnehezebb 146,4 kg volt. Az ünők átlagsúlya itt 82,3 kg. 2 Szunyoghy - mint már jeleztem - Szederjei adatait elfogadhatatlannak tartja, bár azok koránt sincsenek annyira ellentétben az övéivel, mint azt elhitetni szerette volna. Már csak azért sem, mert forráshasználata feltűnően szűk körű, és adatai éppen ezért nemegyszer bizonytalanok. Ez más. történeti kérdéseket is érintő műveiből még világosabban kiderül.

63 Az azonban bizonyos, hogy Szederjei adatainak forrása nemegyszer ellenőrizhetetlen, így a fenti kérdésben adatai önmagában nem lehetnek perdöntőek, még akkor sem, ha a kérdéses néhány tehén a jelek szerint Somogyszobról váltott be a területre. Ezért további vizsgálódásra volt szükség. A Vadásznapló hitelességét szerintem kár vitatni, hiszen belső használatra készült. Az uradalom vadaskerttel is rendelkezett, amelyre a tilalmi idők csak etikai szempontból vonatkoztak, jogilag nem. Ha már mindenáron manipulálni akartak volna, akkor a tilalmi időben elejtett bikákat egyszerűen vadaskertinek tüntették volna föl. Bádre Lászlónál külön érdeklődtem erről. Azt válaszolta, hogy az adatokat nem tartja lehetetlennek, van a környéken olyan szarvastörzs, melyben előfordul. 120 kg súlyú szarvastehenet már ő is adott át a MAVAD-nak.

64 így véleményem szerint a közel 40 év alatt elejtett 6 db 120 kg feletti szarvastehén valóban tehén volt, különös tekintettel arra, hogy valamennyi a Somogyszob felé eső részeken esett. A legsúlyosabb egyébként 143 kg volt,

65 tehát ez is alatta marad a Szederjei által megadott somogyszobi maximumnak. Ugyanakkor az iharosi adatok némiképp erősítik Szederjei adatainak hitelességét is. A legújabb átlagok Iharosban: tehén 75, borjú 52 kg. Csak azt nem tudom, hány darabé.

6 És végül a sok száraz adat után következzen néhány részlet az uradalmi szarvasbőgést megörökítő egyetlen élménybeszámolóból, az 1941. szeptember 13-i bronzérmes tizenhatos elejtésének története Széchényi Ferdinánd könyvéből: „Hajnalban halk kopogásra ébredek ajtómon. Gyorsan elfogyasztott könnyű reggeli után már indulunk is Inkey Pistával, a házigazda fiával a kastélyudvarról, könnyít vadászszekéren, melynek bakján huszárosán kipedrett bajuszú kocsis tartja a feszülő gyeplőszárakat. Még derengett, amikor a homokos út sok kacskaringóján túljutva, elértük az erdőt. Még útközben felszereltem puskámra távcsövét, s patronokat csúsztatva a tárba, csőre töltök, hogy teljes készenlétben érkezzem a tetthelyre. A biztosítót azért lezárom." „Mikor a kelő nap még gyenge sugarai lassan-lassan már erőt kezdenek venni az erdőre rátelepedett reggeli ködön, kocsink már a homokos erdei úton haladt a ritkás szálerdős és fiatalos között. Jobbra-balra élénken figyelünk, ameddig csak behatolhat a látás az erdő mélyébe. A legszemesebbnek Pista bizonyult közöttünk. A kocsink a lejtőn lefelé gördül az erdei úton, amikor Pista, elsőként közülünk, észrevesz nagy távolságban tőlünk egy falka rőtvadat. Egy sereg tehén ballagott libasorban, utunkat keresztezve, tavalyi bor-